Egy szélfútta nap
2008.06.14. 09:35
Nekem az első nap volt a tegnapi, de igazából a második és egyik legfőbb jellemzője a megállíthatatlan, csillapíthatatlan... ecetera... szélvihar.
Ez volt a rosszabbik vége a dolognak, a jó oldaláról viszont igen sokat tudok sorolni.
Micimackóéktól kölcsönöztem a címet, mert jobban nem tudom elmondani. Ha nem lennék ekkora, ha nem lenne mankóm is, és ha (sárga lennék és csilingelnék, akkor én lennék a villamos... oké, ezt befejeztem...)... tehát akkor ahogy kell, amolyan Malackásan libegtem volna tegnap az érdi Első Fesztivál területén, mert vihar volt. És sarkvidéki hideg és amit még ezzel kapcsolatban el lehet mondani, de mindemellett (vagy inkább mindezek ellenére) nagyon jó volt.
Kerekesszékes vívás bemutatót tartott Dani Gyöngyi paralimpikon, először Emma lányával, Kamillával, aki nem para "csak" vívó, de most beült a székbe, majd ezután bárki kipróbálhatta milyen is ez a sport.
Dani Gyöngyi
egy cikk a túlsó partról, érdemes elolvasni
Itt meg is hallgathatod. De legjobb, ha megveszed a lemezt, s ahogy én teszem nonstop szól körülötted.
Amint Emma átküldte a képeket, azon nyomban fel is teszem azokat ide, de most nincs időm, mennem kell, különben lekésem a buszomat mert még ma is dolgom van a fesztiválon.
Folyt. köv. ...és lőn (...gyengébbek kedvéért a következő nap:)
egy cikk a túlsó partról, érdemes elolvasni
Aztán folytatódott a program, a zord idő és ennek okn a mérsékelt érdeklődés ellenére, Sub Bass Monster koncertjével.
Szabiról, s "munkásságáról" nem egyszer említést tettem már itt, a padomon (Mert ugye nem lehetsz hotalan...:)
Mikor meghallottam a Csodaszarvas első ütemeit (nem, ez még nem AZ a "4 ütem"...), révülten, mint egy mágikus vonzásnak engedelmeskedve, elindultam, fittyet hányva a hepehupás talajnak, a színpad felé, s meg sem álltam a tömegig. (Ami ugye jelent helyzetben nem jelentett többet uszkve 15-20 embernél.) Kedvem lett volna úgy csinálni, mintha követném az ütemet, s mintha akár táncolnék a ritmusra, de meglett koromra s a mankómra, valamint a jelenlévőkre való tekintettel ezt mellőztem. (De ez komoly erőfeszítést igényelt.)
Azt még mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kezet foghattam Szabival! Én, mint ismeretlen rajongó! (..már ez így, kimondva is vicces, hát még ismerve engem, mint majdnemembert...) Történt ugyanis, hogy kiszúrtam a tömegben Timcit és Dj Artúrt, üdvözöltem őket, akik megismertek, pedig már régen találkoztunk, s együtt élveztük a koncertet, majd, minthogy Timci látta rajtam, hogy SBM elkötelezett híve vagyok, hát meglepetésül kihívta nekem Szabit, hogy kezet rázhassak vele. Hehe... Öreg koromra ezt is megértem! Ugyan nem dedikáltattam sehova, ez tán már nem fér bele a dologba, de egy személyes találkozással kerekebb lett az életem.
Atán jöttek Krisztiánék, a Heaven Street Seven. A SBM-t szeretem, de igazából nem tartom őket számomra fontos ikonnak, ellenben a HS7 mindenképpen az. Álltam ott, amíg bírtam, de egy idő után kénytelen voltam visszavándorolni a MÉKE sátrához, mert le kellett ülnöm. S akkor mit hallok?!
- Van itt Erika?- kérdezte Krisztián.
Néhány kéz a magasban.
- És Aranka?- folytatta, majd még Marikát és Andreát is kérdezett. Mindegyik kérdésre néhány kéz a magasba lendült....
- És MÁRTA?.... Az sehol sincs. Itt sem!- mondta ő, aztán belekezdtek.
Én meg odaszögezve bámultam magam elé a padnál ülve. Körülöttem a sok roki (hehe... sok: uszkve 3) meg vigyorogva ágált, hogy itt van egy! De a színpad szerencsére biztonságos távolságban volt tőlem (vagy fordítva), úgyhogy most sem cáfolta meg a sors Szűcs Krisztián meggyőződését, miszerint
/Heaven Street Seven: MÁRTA/Szabiról, s "munkásságáról" nem egyszer említést tettem már itt, a padomon (Mert ugye nem lehetsz hotalan...:)
Mikor meghallottam a Csodaszarvas első ütemeit (nem, ez még nem AZ a "4 ütem"...), révülten, mint egy mágikus vonzásnak engedelmeskedve, elindultam, fittyet hányva a hepehupás talajnak, a színpad felé, s meg sem álltam a tömegig. (Ami ugye jelent helyzetben nem jelentett többet uszkve 15-20 embernél.) Kedvem lett volna úgy csinálni, mintha követném az ütemet, s mintha akár táncolnék a ritmusra, de meglett koromra s a mankómra, valamint a jelenlévőkre való tekintettel ezt mellőztem. (De ez komoly erőfeszítést igényelt.)
Azt még mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kezet foghattam Szabival! Én, mint ismeretlen rajongó! (..már ez így, kimondva is vicces, hát még ismerve engem, mint majdnemembert...) Történt ugyanis, hogy kiszúrtam a tömegben Timcit és Dj Artúrt, üdvözöltem őket, akik megismertek, pedig már régen találkoztunk, s együtt élveztük a koncertet, majd, minthogy Timci látta rajtam, hogy SBM elkötelezett híve vagyok, hát meglepetésül kihívta nekem Szabit, hogy kezet rázhassak vele. Hehe... Öreg koromra ezt is megértem! Ugyan nem dedikáltattam sehova, ez tán már nem fér bele a dologba, de egy személyes találkozással kerekebb lett az életem.
Atán jöttek Krisztiánék, a Heaven Street Seven. A SBM-t szeretem, de igazából nem tartom őket számomra fontos ikonnak, ellenben a HS7 mindenképpen az. Álltam ott, amíg bírtam, de egy idő után kénytelen voltam visszavándorolni a MÉKE sátrához, mert le kellett ülnöm. S akkor mit hallok?!
- Van itt Erika?- kérdezte Krisztián.
Néhány kéz a magasban.
- És Aranka?- folytatta, majd még Marikát és Andreát is kérdezett. Mindegyik kérdésre néhány kéz a magasba lendült....
- És MÁRTA?.... Az sehol sincs. Itt sem!- mondta ő, aztán belekezdtek.
Én meg odaszögezve bámultam magam elé a padnál ülve. Körülöttem a sok roki (hehe... sok: uszkve 3) meg vigyorogva ágált, hogy itt van egy! De a színpad szerencsére biztonságos távolságban volt tőlem (vagy fordítva), úgyhogy most sem cáfolta meg a sors Szűcs Krisztián meggyőződését, miszerint
Márta vagyok, neked Márti
Bánat ül a szívemen
Hol van már az igazi szerelem?
Nekem nem lehet jó bárki
Nekem nem jó semmi sem
De most kézbe veszem az életem
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
És akkor rendbejön minden
Chicago, Moszkva, London
Akárhol, csak ne otthon
Mert úgy nem csinál úgy senki
Ahogy én csinálok úgy
Mintha tudnám, hogy mit akarok?
Ha jön az igazi azt két nap alatt megunom
Ha kicsit szenvedhetek nem öl meg az unalom
Futnak a percek
De ma se jön herceg...
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
Tudod jól, hogy nem ezt érdemlem
Ovónő leszek a Holdon
Vagy bárhol, csak ne otthon
Nánánááááá...
Nem érdekel, hogy mit beszél a sok felebarát
Most búcsuzom, de ez nem viszlát!
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
Tudod jól, hogy nem ezt érdemlem
Chicago, Moszkva, London
Akárhol, csak ne otthon
Nánánánánáááááá...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Yeah, yeah, yeah
Bánat ül a szívemen
Hol van már az igazi szerelem?
Nekem nem lehet jó bárki
Nekem nem jó semmi sem
De most kézbe veszem az életem
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
És akkor rendbejön minden
Chicago, Moszkva, London
Akárhol, csak ne otthon
Mert úgy nem csinál úgy senki
Ahogy én csinálok úgy
Mintha tudnám, hogy mit akarok?
Ha jön az igazi azt két nap alatt megunom
Ha kicsit szenvedhetek nem öl meg az unalom
Futnak a percek
De ma se jön herceg...
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
Tudod jól, hogy nem ezt érdemlem
Ovónő leszek a Holdon
Vagy bárhol, csak ne otthon
Nánánááááá...
Nem érdekel, hogy mit beszél a sok felebarát
Most búcsuzom, de ez nem viszlát!
Csak boldog akarok lenni
Ez ellen nem tehet senki
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom
Csak egyszer vigyél el innen
Tudod jól, hogy nem ezt érdemlem
Chicago, Moszkva, London
Akárhol, csak ne otthon
Nánánánánáááááá...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Csak boldog akarok lenni...
Yeah, yeah, yeah
Itt meg is hallgathatod. De legjobb, ha megveszed a lemezt, s ahogy én teszem nonstop szól körülötted.
Amint Emma átküldte a képeket, azon nyomban fel is teszem azokat ide, de most nincs időm, mennem kell, különben lekésem a buszomat mert még ma is dolgom van a fesztiválon.
Folyt. köv. ...és lőn (...gyengébbek kedvéért a következő nap:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr691596337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.