Átok ellen ecettel
2008.06.22. 19:30
- Ki mert engem elátkozni?- kérdeztem magamtól (persze hangosan) reggel.
De nem is a személy a lényeg, hanem az átokmentesítés. Ugye?!
Ámde, előbb egy csendes megjegyzés a padomról meg a parkról.
Ám mostanában kezdem kívülállónak érezni magam itt, s ez nem túl jó. De szombaton megyek bulizni (illetve búfelejtő, lelkizős találkára) a parklakókkal, úgyhogy félre a nehéz gondolatokkal.
Hehe... Azt mondtam volna, hogy félre a nehéz gondolatokkal?? Mintha az átok olyan kellemes, könnyed téma lenne!!
De ugye, kinek a pap, kinek a paplan. Szóval...
....................................................
Reggel, ahogy mindig is szoktam, kávéfőzéssel kezdtem a napot. Míg dolgozott a gép, az asztalnál merengve próbáltam kiűzni szememből az álmot (amit persze nem kell szó szerint érteni, hisz sosem álmodom... tudom, tudom... nem kell meggyőzni, úgyse hagyom magam, na), amihez remek háttérzaj a kotyogás hangja.
Igen üdén, csak a látszat szerint magamba roskadva, de igazából élettel telve ültem a helyemen, csupán néhányszor érintve orrommal a terítőt... mikor is arra lettem figyelmes, hogy a megszokott s megnyugtató, kávét ígérő zajok helyett valami mást hallok. Valamit, ami abból az irányból érkezett, ahonnan amazt vártam, ám nem hasonlít egyáltalán azokra.
Valami rémisztő, túlvilági gluggyogás és misztikus sátáni zajok... (Vagy ez már túlzás? Hát, nekem úgy tűnt, mikor még nyugodtan húzhattam volna a lóbőrt, ott kellett ülnöm a konyhában! Az egész szitu méltatlan!!!!)
Odapillantván láttam, hogy a gép orrán száján ömlik a gőz, legnkább ott, ahol az nem ... egyáltalán nem természetes!!
Mondanom sem kell, hogy hajnali 10 óra ide, álommanók hajhullató munkája oda, azon nyomban felébredtem. Odasettenkedtem a kávéfőzőhöz, s az első sokk miatt kővé is dermedtem.. majd szinte azonnal (uszkve csak egy perc telhetett el nem több, míg tátott szájjal, kétségbeesve álltam) megpróbáltam rátekerni a nyilvánvalóan elfelejtett víztartály-tetőt.
Hát, nem nyert, ugyanis az, semmibevéve minden igyekezetem körbe-karikába forgott minden ellenállás nélkül. Tehát ki kellett kapcsolnom a gépet. Bánatomban a már lefőtt köbö egy csészényi kávét megittam (édesítővel, sok tejjel, ahogy kell). Aztán -önvédelemből- úgy döntöttem, hogy Scarlett O'Hara nyomdokain haladva, majd később foglalkozom a kávéfőző mizériával. Épp elég bonyodalmat jelentett az égbeszökő hőmérséklet, ami újabb alvásra ösztönzött, nem ilyen hatalmas gond, hogyaszongya elromlott kávéfőző!!!
Ccccc...
Talán a hőség talán a nem létező agyam okán, de meg voltam (vagyok) róla győződve, hogy egy ideje valaki megátkozott. Most ennek kézzelfogható jele a reggeli kávé elleni merénylet!
Ezen duzzogtam kicsit (csupán néhány órát), majd felhívtam Aput, hogy megkérdezzem, ő átkozott-e elfele. De állítása szerint ennek a dolognak semmi köze az okkultizmushoz, ám sokkal inkább a vízkőhöz. (Mondja nekem, a papírral bizonyíthatóan igen jó eredménnyel végzett erőműgépész technikusnak... aki nyilvánvalóan az agyhiány okán bírta elfelejteni ezt is, úgy ahogy van... bakker!) S persze Ő azonnal mondta a kézenfekvő megoldást, miszerint ecet!!!
Megtettem. Átfőztem a kedves, édes kávéfőzőm ecettel (remek aromával árasztva el a lakást), s lőn! Hibátlanul működik!
Tehát, mi ebből az azonnali és nyilvánvalóan egyetlen valós, helytálló következtetés: az átok ellen kiváló védekezés egy jól irányzott, nem több mint egy deci 20%-os ecetlötty!
És még mondja valaki, hogy nem gondolkodom normálisan!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr781596335
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.