Virágnyelven
2008.09.30. 11:30
Nem akarok megint kéretlenül gumicsontként szolgálni igen kis létszámú ellentáboromnak, de valamit mégis le kell szögeznem, ha másért nem, hát a szintén kevés egyedből álló szimpatizánsaim táékoztatása okán.
Egy kérdés: mi történik akkor, ha egy gyógyszeres kezelésre szoruló, igen kicsiny aggyal rendelkező egyed házi patikájából elfogy a fontos tabletta készlet?
Netán dühöngő őrültté változik az addig elviselhető mértékűre zsugorított egoja?
Esetleg magába fordul és rég elfelejtettnek hitt verseket kezd dünnyöni monoton hangon?
Talán kezeivel idegesen csapkodva maga körül, ül egy sarokban és hajtja elfele magától az őt megtámadni készülő démonokat?
Vagy csak ül és számolja a perceket, amelyek egyre nehezebben haladnak a nyúlós, végelálthatatlan időben, s várja, hogy ne legyen több. Hogy csakúgy, mint órája a karján, megálljon. S ő se érzékelje tovább a semmiért kapaszkodást, a hiábavaló körbe cammogást, a néha előkandikáló, újnak hitt percet, aztán mire döcögve odaér, már annak lássa azt, ami: ugyanaz, amivel már eddig százszor, ezerszer megküzdött.
Csak egy jelentéktelen szelete a végtelenbe nyúló időnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr101596270
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.