Csak egy okosság, amit kaptam.
És az benne a szomorú, hogy akár igaz is lehetne. Éljen a MÁV!

Tragikomédia.
Aranyérmet nyert - abszurd kategóriában - a MÁV valósághű ábrázolása



 Idén huszadik alkalommal rendezték meg Hannoverben a YOURAIL-t, a fiatal
vasútbarátok nemzetközi terepasztal-versenyét, és ezúttal egy honfitársunk
kategóriagyőztes lett. A tizenhét éves Kiskuti Dániel öröme mégsem
maradéktalan, mert szerinte a MÁV-hangulatra komponált terepasztalt a zsűri
csak tévedésből találta viccesnek.

A hannoveri rendezvény kategóriájában a legnagyobbnak számít a világon, és
csupán minden negyedik évben rendezik meg. Idén 78 ország képviseltette
magát több mint 1500 fővel. A hannoveri kiállítóterület hat óriáscsarnokát
maradéktalanul kitöltötte a versenyre benevezett 487 terepasztal. Ezek
között volt Dániel műve is, amelynek címe Magyar Valóság.

A középiskolás diák két teljes évet szentelt a terepasztal megalkotására,
beszerezte a szükséges szerelvény-modelleket, és megépítette a vasúti pálya
környezetét. "Minél inkább a valóság torzítatlan megjelenítése volt a
célom" - nyilatkozta Kiskuti. "A vonatszerelvények esetében egyszerű volt a
dolgom, mert ezeket elég volt néhányszor a betonfalhoz vágni, majd egy
hónapra betettem az akváriumba a rozsda miatt, helyenként barnás festékkel
kezeltem a karosszériát, és végül filctollal felrajzoltam a graffitiket a
vonat oldalára."

"Nehezebb dolgom volt a bábukkal, ugyanis a makettekhez használatos figurák
gyárilag mosolygósak, barátságos kinézetűek, és derékbőségük kisebb, mint a
magasságuk. De egy ilyet már csak a hitelesség miatt sem ültethettem egy
MÁV-os jegypénztárba. Ugyanígy az utasok arcát is át kellett festenem
anyázóssá. De a legkeményebb dió a jegyellenőr volt: bejártam az összes
boltot, amíg végre sikerült egy szunyókáló kaller-figurát találnom az egyik
vonatkocsiba" - ecsetelte nehézségeit Kiskuti.

A terepasztal helyszínre szállítása is körülményes volt, hiszen a fiú -
édesapja közreműködésével - a családi autó csomagtartójába gyömöszölve vitte
a kellékeket Hannoverbe. Útközben az állomás épülete és több más tartozék is
megsérült, de Dániel utólag visszatekintve örül, hogy így történt, mert a
repedt falú állomás még hitelesebbé tette az alkotást.

A szorgos munkának szemmel láthatóan meg is lett az eredménye: a verseny
folyamán Kiskuti terepasztalánál tolongtak a látogatók, és folyamatosan
kérdésekkel bombázták a készítőt:

"Miért nincs az utastájékoztatón semmi sem kiírva?"

"Miért csak az egyik pénztár előtt kígyózik hosszú sor?"

"Miért pakolnak az egyik vonatroncsból fém alkatrészeket egy platós
kisteherautóba?"

A háromnapos rendezvény utolsó napján a zsűri végigjárta és értékelte az
összes terepasztalt. Kiskuti így számol be a végső megmérettetésről:

"Odajött hozzám a zsűri elnöke, és megkért, hogy indítsam el a vonatot, mert
látni szeretnék, ahogy a pályán körbemegy. Azt válaszoltam, hogy ez sajnos
nem lehetséges, mert sztrájk van, és a vonatok nem járnak. De mivel csak
erősködtek, hogy indítsam el, tudattam velük, hogy addig nem megy a vonat,
amíg nem adnak negyedmilliót."

"Azt hitték, hogy viccelek, úgyhogy elővettem a zsebemből egy zacskót,
amiben volt vagy 50 vasutas figura, rámutattam az ujjammal, és lassan,
tagoltan közöltem: Negyedmillió. Fejenként."

A szemtanúk elmondása alapján a zsűritagok ezen a kijelentésen először
megdöbbentek, aztán hangos nevetésben törtek ki, és megjegyezték, hogy a
fiúnak rendkívül jó a humorérzéke.

Kiskuti az abszurd kategória aranyérmese lett, ugyanebben a kategóriában a
másik két dobogós a csillagközi vonat és a szalmamozdony kompozíciók
voltak."

................................................

A mozgilevlisten kaptam Ámon Imre jóvoltából, akinek köszönöm egyben az engedélyt is a "közzétételre". Rákerestem, mert nem tudom eldönteni, hogy igaz-e, de most sem lettem okosabb. Itt-ott találtam példányt belőle, például e HíeMax-on, ahonnan sikerült magamra haragítanom a szerzőt is.
Ahogy alant leírtam kommentben, nem onnan másoltam, hanem e-mail-ben kaptam.
De nem is a verseny létezése, vagy az ott elért eredmény a lényeg, ha a leírás egyszer a magyar valóság pontos mása, legalábbis vasút ügyileg. Igazából kicsit szemlesütve, de azt kell mondanom, hogy gratulálok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.