Zebra békájára... vagyis Kép-vers játék (2.)

 Az apropó, ugye




Csókdilemma

Egy csók, csak ennyi kellene
S máris békából herceggé lehetne
De én már nem hiszek a mesékben
Hagyom punnyadjon csak szegényke
Nélkülem tovább.

De nézem, nem tudom levenni róla
Kövült pillantásom;
Mert dereng bennem, ha meg sem próbálom
Lehet, elszalasztom
Örökre.

Tovább nézem, s már-már csókolnám,
De belátom, a veszély, hogy egy lány-
én magam- változik békává,
Megidézné az egyetemes katasztrófát. 
Felvállalhatatlan.

De mégis, vonz nagyon!
Ki más, ha nem én, illik vajon
egy békához nagyon?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.