Fahéjas, mégis tud röpülni.
 

Ma bezarándokoltam a városba, ami ugyan normi léptékkel nincs olyan nagyon messze, ám mégis nekem komoly megfontolás tárgyát képezi egy ekkora túra, tehát eltartott egy ideig.
Éppen félúton jártam, mikor Egyeske hívott, hogy hoztak egy csomagot, valami ismeretlen helyről, de gyanús a dolog, mert euróban van megjelölve rajta az ár.
Hmmm....
Agyam helyén, a végtelenbe vesző kietlen pusztaságon rögvest kutattam és nem jutott más eszembe, minthogy mán megen, nem első alkalommal Ditte, ki Írországban lakozik, küldött nekem az nagy messzeségből batyut.
Rohanva szaladtam is, hogy elintézzem az elintézendőket, s amint csak lehet ellenőrizzem a pakkot.
Dorka mindenáron ki akarta bontani mielőtt én hazaérnék, de ehhez nem járulhattam hozzá. Kérem, hát mégiscsak az enyém az a csomag! Tehát rohantam is, ahogy csak bírtam!

Egy cipősdoboz volt, a feladó helyén ennyi állt :* (Pontosabban 90°-kal elforgatva, na.)
És igen! Tehát tényleg Ditte merényelt már megint ellenem!
Höhö...
Sietve nyitottam kifele a dobozt, s benne rátaláltam a három zacsi fahéjas madárkára.
Számomra, mikor először hallottam eme nevet, nem volt egyértelmű a mibenléte ennek a sütinek, úgyhogy segítségképpen az errejáróknak ideteszem ezen elérhetőséget, ahol is megtekinthető egy adag ebből a finomságból. (Az első, ottan, ni.)

Azóta már néhány darabot elfogyasztottam, s meg kell állapítanom, tehetséges fehérnép ez a Dittelyány. Alig több, mint egy hónap és megyek, személyesen is tesztelhetem a sütési folyamatot, de addig be kell érnem azzal, hogy itt  majszolom a messziről jött sütikémet a gép előtt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.