Mai kalandom a gyogyótornán.

Vártam a sorom a két helyiség közti váróban, ahol mi –időlegesen vagy végleg jobban vagy kevésbé, de mindenképpen- sérültek gyülekezünk a kezelés vagy gyógytorna előtt. Ezek ugye pontos rendben történnek, tehát mindenki tudj a maga idejét, s jó esetben akkorra érkezik, ha mégsem, leül egy székre s megvárja, míg annyi lesz az óra, míg ő következik. Én is. Ugye.
Ha lenne eszem, akkor ezt olyasmire is használhatnám, hogy megfigyeljem az ember sokszínű előfordulását, az biztos, hogy ahányan vagyunk, szinte annyiféleképpen állunk egy ilyen helyzethez, mégis vannak talán alaptípusok. Nálam ez –persze- visszatérő téma, hiszen ebben élek, s most is, ugye. Tehát van, aki mindent, mindenkit okol, mindenben rosszat csak és kizárólag azt, ami neki kellemetlen, hideg, beteg, szomorú és negatív azt veszi észre (hihetetlen, tudom, de mindenben van –ha meg akarom találni- olyan, amit ÉRDEMES megtalálni) és csak panaszkodik. Ezzel nem azt mondom, hogy némely sors nem szívszaggató, és nem megtorpanásra késztet, csak azt, hogy magának kell azt a minimális, mikroszkopikus jót észrevennie, ami –mint mondtam és meggyőződésem- mindenben megtalálható, abban az esetben, ha a delikvens csinálni akarja… Ez a lényeg. Aztán van a néma, vagy a messziről nézős –már a helyzetet, hogy „nem, ez nem is én vagyok, nem tartozom közétek… ugyan…-, és szép számmal vannak a viccelősök, ez utóbbi üdítő tud lenni.
Ma jött el a nap, hogy végre a gyógytornám visszakerült méltó helyére, s hétfő-szerda-péntek délelőtt 10-kor hőn vár Edit, én pedig megyek s átadom neki tekergetésre vágyó rögzített lábfejem s egyéb részeim. Ennek okán már 9:50-kor ott ültem a helyemen, mely egy nagyobb ülésmagasságú szék –az egyetlen ilyen a váróban- a több „normális” között, hiszen arról sokkal könnyebb felkászálódnom, még akkor is, ha nagyon a markában tart az utóbbi időben főleg magammal cipelt fájdalom, s szokás szerint beszédbe elegyedtünk a többiekkel.
Egy fiatalember, aki a mellettem lévő padon ült, pölö megkért, hogy ugyan keressem már ki a telefonjából a megfelelő számot, mert nem hozta el a szemüvegét; majd a velem szemben várakozó hölgy kezdett beszélni, azt kérdezte, hogy vajon használ-e a torna. Erre teljes odaadással tudtam felelni, mert bizton állíthatom, hogy nagyon jót tesz, nekem legalábbis elengedhetetlen. Mire ő:
- Én nem hiszem. Csak járok orvostól orvosig, egyik sem tudja mi bajom, csak küld ide meg amoda, ilyen meg olyan gyógyszert ír fel –már a napi adagom kitesz vagy hatvan tablettát- de semmi javulás.


Ezen tanakodtunk egy kicsit, majd sorolta tovább a keserűségét:
- Gyalogolni nem tudok, ide is mentő hoz be mindig.Nem boldogulok magamban, pedig egyedül élek, de a fésülködés, a zokni vagy a cipzár felhúzása mind megoldhatatlan feladat nekem.
 
(Megjegyzem betegszállító, mert ez már –szerencsére-, határozott különbség. De ezt csak közbevetem.)
Na, gondoltam, ha máson nem is, de ezen tudok kicsit segíteni, mert ilyen gonddal bizony én is éltem/élek.
- Itt a házban a segédeszköz boltban nézze meg, miket lehet kapni, kérdezze meg a hölgyet –nagyon segítőkész- egy csomó mindenre van egyedül is megoldás! De ha itt nem kap, én szívesen utánakérdezek és elmondom önnek, hogy mik vannak, miket tud beszerezni és hol, mert szinte mindenre találtak már ki valamit! Fel is lehet íratni ezeket receptre, úgy sokkal olcsóbb. A zoknit, cipzárt egészen biztos, hogy meg lehet oldani speciális eszközzel.
Mondtam, s gondoltam ezzel segítek, vagy legalábbis valami bíztatót mondok neki, hiszen –nekem legalábbis gőzöm sem volt, míg egész voltam- nem tud mindenki ezek létezéséről, ezzel szemben meg is érkezett a válasz:

- Na, azt már nem! Hogy én ilyen nyomorék dolgokkal vegyem körül magam? Ki van zárva! Mindenki ezt várja, persze, hogy én elismerjem, hogy egy kripli vagyok!? Soha!

Még szerencse, hogy ezen a ponton be kellett mennem Edithez.

Na, ezennel most ez a kripli akkor befejezi. A mankójára támaszkodva, s maga előtt sem titkolva rokiságát megy és süt egy adag fahéjas muffot…. Kér valaki?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.