Már megint begyűrűzött az életembe, pedig én csak tétova kezdő vagyok ebben...

Mostanában rájöttem, hogy a konyhapult kábé közepén elhelyezkedő gépezetnek nem csak a tetején lévő 4, kosárral védett karikáját érdemes használni, hanem, láss csodát!, az alant elhelyezkedő ajtó mögötti tágas tér is megfelelő ilyesmire, sőt, továbbmegyek, nem pusztán a szekrények befogadó képességét növeli... Tehát, magyarán mondva, néha sütök.
Persze, nem viszem túlzásba, csak muffot sütök, meg néha Akimoto kexet, de másra kicsiny agyam, s még kisebb tehetségem nem predesztinál.

Elégedett vagyok. És ügyes... és okos, persze. No és szép is, hogy el ne feledjem.

De visszatérve a mozgalomhoz, mely a címben neveztetett meg, panaszomnak kell hangot adnom. Lassan csatlakoznom kell -na, nem önszántamból- ezen nemes, Gerda és Zoi által életre hívott programhoz, mert nincs más választásom. 

Történt ma, hogy két kollégista gyerekem is indul vissza hétköznapi állomáshelyére, így kihasználva anyjuk újdonsült tudományát, igyekeztem rájuk tukmálni általam remeknek hitt sütimet, így kora reggel, mondhatni hajnalban -alig volt még 9 óra- neki is álltam egy adag -szám szerint 12 db-  gyümis és egy másik adag diós muffin elkészítéséhez. Pikk-pakk meg is voltam vele, egyszerű ez, mint az ágyba.... máelnézést...  és rá kellett jönnöm, hogy a soha el nem fogyónak hitt, rengeteg de rengeteg fehér, virágos, pöttyös, kék meg rózsaszín muffbugyim lassan már nem is lesz. Pedig annyi volt, hogy azt hittem az életben nem fogok én oly sokat elhasználni! Csak fehérből volt 90 db, virágosból szintén és a mintás-kék-rószaszín doktorötker kupacban is vagy... ööö... nagyon sok... na... 
És most itt állok kétségbeesve, potenciálisan bugyitlanul, azzal a félelmemmel, hogy ugyan mi a frászt csinálok, ha egyszer rámjön az ihlet, mely szerint ízibe, de rögvest muffsütésbe kell kezdenem, és nem találok hozzá bugyit... Elképzelni is borzasztó. (A Grace klinika egyik epizódjában az egyik medika kétségbeesésében napokon át állt a konyhában és fáradságot nem kímélve, bús szíve enyhítésére muffint sütött, tonnaszámra... tehát bizony ilyen vészhelyzet adódhat... s erre fel kell készülni!)
Persze lehet, hogy csak az a baj, hogy bizonyítandó ama mély igazságot, mely szerint nem a méret a lényeg, egy adag tésztából két tepsire való, azaz 24 db muffot szoktam sütni, így ugyan kicsinka, de annál helyesebb sütik készülnek.
A tanulság: mielőbb hozzá kell jutnom  egy nagy halom muffbugyihoz. Na.



Ilyen szép, színes bugyikkal álmodom. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.