50 centi a hóréteg vastagsága.

És ez nem egy szimpla időjárás- illetve hóhelyzet-jelentés, hanem kis dörgedelem.

Mert el vagyok havazva. Na nem teendőkkel, hiszen ingyenélő nyugdíjas vagyok, kinek csak a szája (izé, ujja a klaviatúrán) jár, hanem szó szerint.
S csak várom a kikeletet, de az csak nem jön.
Jött viszont a hó, olyan mértékben melytől az én civilizált, kényelmes, roki magam marhára elszokott már.
Botika, kedvenc erős, okos, kedves ifjú férfiember (két gyönyörűséges leánygyermek apukája) sietett segítségemre. S fejvesztett hólapátolása közben -mely persze nyilván szakszerű és minden felesleges és veszélyes mozdulatot mellőzött volt-, míg ki akart szabadítani minket eme lehetetlen helyzetből, sajna a célszerszám megadta magát.

Hiába. Ha egy erős férfi kezébe veszi a dolgokat, ott hólapát nem marad egészben! 'Hogyúgymongyam'. Hö.
Tehát -mert nem tudom lefotózni, vagyis az még menne, de nem tudom feltenni ide a dokumentumot- elmondanám a lényeget. Az eredetileg kb 40 centiszer 50 centis felülettel bíró műanyag lap, mely a hó arrébb taszigálását szolgálta, kedves legény áldásos munkája után* mindösszesen egy kb 30x20x20-as háromszögre redukálódott a nyéltől indulva. Vagyis funkcióját ellátni olyan nagyon nem képes már, mert egy kanál méretével vetekszik, s azzal nekimenni a hónak, nos, felér Don Quijote küzdelmével.

S ha már Don Quijote:




Kell nekem mondanom, hogy melyik sortól szól pontosan rólam?

Luci' azt álmodta, hogy Itáliába megyek gyalogtúrára. Ennek legalább annyi az esélye, mint annak, hogy képes leszek valaha ellapátolni a havat.
Ám ha mégis, akkor viszem őt is és Dittét is magammal.

Mert talán egy ilyen hólapáttal mégiscsak sikerülhet:




/Kép innen, ni/

 



* Ez nagyon fontos. Nyilván nem kedves, ügyes Botika az oka ezen történésnek, hiszen kevéssé valószínű, hogy az ő láttán adta meg magát ama lapát, sokkal életszerűbb, hogy a műanyag -legyen az bármily összetételű, s tartósnak szánt-, ennyi év használat után -akkor is, ha tél csak ritkán van, már nem évente, hanem annál sokkal nagyobb különbségekkel-, pusztán az állástól is elöregedve feladta fölfi pályafutását. Nem Botika sara. Hisz Botika jó, okos, segítőkész, kedves ésatöbbi, mik most nem jutnak eszem helyére. Na.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.