Én szeretem ezt a játékot, vagy mit. Ilyenkor meg különösen melengeti a szívem, mikor bizonyítást nyer, sokadszorra is, a 'nincs véletlen' tézis.

Zebra hívott meg, s ezzel nagyon meglepett. De ezt a kört akár ki is hagyhatnám, csak azért említem mégis, mert kezdem határozottan kívülállónak érezni magam, s ez most nagyon jól esett.
A játék maga a filmekről szól, mely téma nekem nagyon nem idegen. Nos, nem mintha színész vagy rendező, de mégcsak esztéta sem lennék (vagy mozigépész, esetleg jegyszedő néni), hanem mert olyan üzeneteket hordoznak, melyek még az én kicsiny agyamba is képesek behatolni, s ott érdekes folyamatokat elindítani (vagy fenntartani, esetleg tarajokat vetni rajtuk... na), vagy pusztán csak habkönnyű szórakozást hoznak unalmas, öreg életembe. (Bocs, de ezt nem bírtam ki. Pedig ez sokkal fontosabb lesz egy cipőboltos életénél.)

Sokkal több lenne ez mint 5, és számos alkalommal megtettem itt már. Most is erre készültem s gondoltam, átnézem a padom, hogy megleljem az arra érdemes opusokat, s mint egy gyorstüzelő, csak egy sor linket tennék ide. Nyitogattam sorra a vagy száz ilyes témájú postból az érdekesnek tűnőket, s az egyik -melynek még 'film' címkéje sincs, pedig azt írtam a keresőbe, mégis kiadta; s a címe teljesen megfoghatatlan (most még a tamtamos is hallgatott, nem is értem) volt, talán épp ezért, megnyitottam- olyat láttatott velem, amit évek óta elvesztettem, és azt hittem, soha nem találom már meg.

A sok gépcsere, operációs rendszer újratelepítés és miegyéb között valamikor elvesztettem egy darabot az életemből.
S Zebrának köszönhetően, ma újra elém került. Eddig is láttam, hisz azt a szemet nem tudom elfelejteni, még innen, a jégmezőről, mely az agyam helyén uralkodik, sem tudta kitörölni az amúgy majd' 100%-os hatékonysággal dolgozó feledés, de a kép eltűnt.
Most pedig itt volt újra, engem lefagyasztva és lehetetlenné téve a játék érdemi folytatását.



Most is sírtam, ahogy akkor is, mikor megkaptam a képet; és ahogy annak idején megtanulhattam az egyik pszichiátertől, aki naponta az ágyam mellé ült és beszélgetett velem, tudom, a sírás fontos. De tudni kell meddig mehet el a vége.

Sorrend nélkül a filmek:
Harcosok klubja
Trainspotting
Kizökkent világ
CsÁJ
MEMENTO
Terminál
Zuhanórepülés
Murderball
Moziklip
Az élet nélkülem
Karácsonyi lidércnyomás
12 majom

És egy LISTA, hogy láttassam, milyen öreg vagyott a parkban, pedig ekkor már több éve lógattam lábam a padomon.

Nem a múltban élek. Ha így lenne, nem éltem volna túl az első éveket sem.  (Ezt tudja, akinek címezem, ugye?) De az ilyen dolgok sokkal fontosabbak, mint bármi más, vagyis nem is. Ez nem rangsorolható, ez független bármi mástól. Nem áll feljebb, vagy alább a többinél, egyszerűen más minőség.
Az életem nélkülem.
Ha már filmes mém, most ez jutott eszembe, pedig ez sem több, mint bármely másik a többi között.

Szeretlek Zsolti!


Meghívnám, Tagore-t, de ő már volt ebben.
Luciferinát, Ágnest, Pétert, Marlingtont, Kószát de ők elmentek már innen.
Zebrát, de tőle kaptam.
Viszont meghívom Koncsag Zsuzsannát és [ht] kisasszonyt. Bízva bennük, hogy ők majd értelmeset írnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.