Vártam, s nem hiába tettem.

Ugyan még nincs túl meleg, az ujjaim is hajlamosak lefagyással fenyegetni, sőt, a reggeli égbolt inkább valami nyúlós, szürke szomorúságot, mint vidám kikeletet ígért, de most már biztos vagyok benne, hogy jön, megállíthatatlanul, s itt is van már a tavasz.
Egyértelmű bizonyíték erre egy csokor krókusz, amit ma kaptam.















Ugye milyen üdék és ígéretesek? Nekem nagyon jókedvem lett tőle. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.