Végre csak eljutok odáig, hogy lejegyezzem mi is történt még aznap.

 Volt ugye, CsíkosHátú látogatóm, minden földi jóval, mi szem-szájnak ingere, és mikor gyorsan-gyorsan szaladt is dolga után én itt maradtam teljesen egyedül és azt hittem, a semmit csinálom majd estig. Aztán jött egy sms egy elmaradt karácsonyi ajándékról és nem úgy lett.

Az estét aztán hosszas beszélgetéssel, remek zene hallgatásával és igen jóféle alkoholos italok fogyasztásával töltöttem, melynek egy része ugye az ajándékom volt. Azóta is díszdobozában érlelődött csak a polcon, várva, hogy nem is létező, ám az átadó által beképzelt sértődöttségem elmúljon, s jelentkezzem. S miután ezt én nem tettem, elveszett barátom -felszólításnak engefdelmeskedve- megkeresett, és pedig örömmel vettem át azt a gyönyörűséges üveg Tokaji Borpárlatot.
Jazz továbbképzésem ismét haladt a maga útján, kiveséztük az irányítás szükségességét, valamint az ízlés alakíthatóságát -egyesek szerint jó irányba-, némely árfolyamokat, a légiközlekedés, pontosabban a reptéri protokoll ésszerűtlen voltát és még sok okos és meglehetősen fontos dolgot.

Majd hajnali fél 3-kor értem haza, ezért nem válaszoltam egy gondolatbűnre még gondolatban sem, mert valljuk be, aznap igen későn keltem. De jó kaland volt, na. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.