De az a két kilences ott van a hábetűk után....

Hajnali 10-kor indultam, Batta kevés, ezért megbecsült hajléktalanjai egyikét megreggeliztettem, majd felbuszoztam Pestre. Kibumliztam a világ végére, ami pedig a világ közepe, nekem mégis amannak tűn, majd vissza oda, ahol leszálltam a buszról.
Ott összeszedett egy nem egyenruhás ember, majd eredtünk is amarra.
Pontosan a meghirdetett időre értünk az egyesületi ülés helyszínére, flottul aláírtuk az aláírnivalókat -persze megint galibát jelentett, hogy én nem férek bele az előregyártott sablonszövegbe, jelesül még mindig nem Pesten, hanem Battán élek, de igen gördülékenyen sikerült úrrá lennünk ezen problémán is- mejd némi elengedhetetlen politizálás, ásványvíz és kávé valamint ropi és perec fogyasztása után, ki-ki mehetett dolgára.
Szerencsére nekem akadt lovagom -az említett nem egyenruhás úr-, ki elfuvarászott a világ végére (másik végére, vagyis az egyikre, de na... igenis az, és nem is volt ott a ház, ahol kerestem, és különben is... telefonos segítség kellett a megtaláláshoz... ehhh...)
Osztán meg már jóformán este volt, mire elszabadultam s indulhattam haza, most meg itt ülök, baromi fáradtan, némileg gyűrötten, de igencsak elégedetten a mai teljesítménnyel.
Hö. Én, az elnökség jeles tagja.
Ugye.

Hákilenchákilenc

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.