És biztosan ezt akarjuk?

Telik megint a pohár, már talán túl is csordul.
Meg sem lepődöm már, hogy félreértenek, nem ezen pörgök, ellenben az nem hagy békén -pedig ebből sem most élem az első fejezetet-, hogy véresszájú ifjak, okos, vagy csak nálam okosabb gyereklányok, erőszakos, meglett de valamilyen téren erősen mellőzött s ezért frusztrált férfiak, cincálják szét a hazámat. Persze ezt vegytiszta hazaszeretet álcája -s őket tökéletesen meg is győzve erről- mögé bújtatva teszik.

Én meg egyrészt elhányom magam ettől már, másrészt elgondolkodtam, valóban ez kell nekünk? Muszáj megtartanunk azt az imídzset, ami a jobb sorsra érdemes, de még magában is széthúzó nemzet képét mutatja?

Zsidó vagyok, cigány vagyok, öreg vagyok, nyomorék vagyok, nő vagyok, de mindenekelőtt magyar vagyok.

És ez itt az én hazám.

   /Csepphely/

Eltagadnád tőlem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.