Szerettem Gálvölgyit egészen addig, amíg a műtét közben elhalt balesetes teteme fölötti viccből nem csinált üzletet.

De szeretem a focit... legalább annyira, mint ő maga.
Ma este mégsem erre készültem, bár tudom hogy VB, vagy EB vagy mi a tök van?!
Ma borra készültem és egy kvázi ismeretelen ember esetleges barátságára, akivel egy közös pont már van: egy évtizedek óta ismert barát, aki értelme, egyszerű volta, kiszámítható egyenessége voltán fontos ember volt, s maradt is mind régi és új életemben is.

Ehhez képest megismerhettem egy igazi vidéki gyöngyszemet. Aki a bort nem, ellenben a focit nagyon szereti. 

Az én lymphoedemám okán a 2 üveg siklósi különlegességem bánja ezt a sikertelen kísérletet.

Tanulni sosem késő. De nekem már nincs agyam semmire. Elfáradtam, évekkel ezelőtt. És mindenki azt kapja, amit megérdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.