Van aki vitatkozik ezzel?

Tudvalévő, hogy van nekem egy szatyor lányom. Ugye. Szám szerint három. Ugye. Egyik szebb s okosabb mint a másik, s mindebben messze túltesznek szülőanyjukon -persze külön-külön is-, de ráadásul van nekem két -azaz kettő- fogadott lyányom is, kiket így nem is osztályoznék, de be kell vallanom, ha csak csendesen is, de muszáj, utánuk is legfeljebb kulloghatok, de mivel nincs agyam -vagyis csak az eredeti 10%-a- így fel sem veszem ezt, csak boldogan loholok a nyomukban, míg hagyják. Szóval, voltam én már négyiksz is a minap, s ezt Luci'lyányom bírta kemény munkával ünnepelni, így az arra a napra tervezett diétarontó megmozdulásunkat át kellett tenni mára.
Én mentem is, hajnali tízkor, s még a buszon ültem, mikor hítt ő, hogy integessek, mert nem talál. Nos, bakker, nem értette az utazóközönség a járművön, hogy telefonnal a fülemen, ugyan mit kalimpálok én a semmibe... Majd végre egymásra akadtunk, s mentünk a Ráday utca felé, ahol is a Fotocella Galéria műintézmény lett a győztes.
Néhány dolgot  meg kell jegyeznem.

1) Luci', bár boszi a lelkem, mármint nem, nem az én lelkem boszorkány, hanem ő, de jajmár... na... nem ösmerte fel az általam kőre festett szerencsesárkányt*, belekötött a Kingavirágba és nem értette és kiröhögte, jaj miket beszélek, illedelmesen kikacagta legfeljebb, a brrrrr...-ömet. (*: akkor is, ha én stilizáltan, amúgy művészi szabadsággal... khmmm... meglehetős művészi szabadsággal adaptáltam eme jószágot, na)

2) Nem elég, hogy valami igen finom, csokis, habos mifene kávét itatott velem, de még sütit is etetett, depláne fagyit és tejszínhabot is; és ez még semmi, mert macifröccsöt is kaptam egy meglehetős pohárral.
Melynek nevétől én ott helyben elaléltam. (Pszt!! Én még ezt nem ösmertem, hijába, na, vidéki öreglány vagyok, ottan a macik legfeljebb sajtban laknak, de a legritkább esetben sem fröcskölnek...)



Az adag ennél jóval kiadósabb volt, a szín viszont kísértetiesen hasonlít. Hát, nem csábító? /Innen van e/

3) Míg én rózsaszín leányitallal is beértem, bezzeg Ő egy sor Sangriát ivott, hiszen mégiscsak nénnye huszadik szülinapját igazi kontyalávalóval kellett ünnepelje.

4) És megbeszéltük a szülinapi ajándék filozófiáját is, nem kihagyva azt a kérdést, hogy mi a legjobb válasz egy olyan teoretikus felkérésre, hogyaszongya, menj és válassz magadnak valamit!? Míg én, öreg és anyukás, sőt, mamókás nénnye, azt mondtam, hogy elintézném ezt a kérdést egy vérmes -igen, kicsit sem csábító, amolyan cicukás, nem, nem, sokkal inkább meglehetős...- röhögéssel, majd előcibálva az ilyenkor visszavonulót fújó praktikumot, csak kibökném, hogy kérek egy porszívót, de Ő, egy igazi boszi, aki -mint azt megtudhattam, én vagyok, s ki az, aki csodálkozik még ezen??- rávágta az egyetlen helyes reakciót erre, mely válasz sok-sok porszívót is akár magában foglalhat, miszerint:

(Ebből a filmből való ez a részlet.)
És még mondja valaki, hogy nem okosak az én lyányaim!!

5) Nomeg persze beszéltünk a holnapról is. A kávéról, a kávéházakról, a cukrászdáról, a nők helyzetéről, a hangulatról, a múltszázadi kellemről, a finálékról, a megtalált, a megtalálni vélt, az elvesztett, aztán a nem is tudott, de elvesztett vagy sosem volt pillanatokról.

Osztán meg este lett. Dorkát, az én Egyeskémet összeszedtük a Népligetben s a rekkenő hőségben buszoztunk, majd gyalogoltunk haza.
Itthon meg legkisebb lyányom, azaz Hármaska gyönyörűséges, habos, krémes, csokis, tejszínes süticsodával várt, amit barátnőjével rittyentettek nekem a nap folyamán. (Csak egyszer hítt fel, de mire belemondta a telefonba, hogy "Liszt" már meg is látta... höhö)
Édes élet.

Nem limfizé diétásnak való ez. Na.

Mégis ez egy pörfekt nap volt. Bárki bármit is mond, s még győztem is a székkel, s történjen akármi is holnap ez a mai nap rózsaszín volt, s ez jó, akkor is, ha ez nem a kedvenc színem, kerek, akkor is, ha nehéz fogást találni egy sarkatlan testen, kellemes, akkor is, ha ez kevés ennek leírására, hűsítő, a 38 fok árnyékban ellenére is meg egyáltalán, köszönöm.

Azt mondom: H9H9!! Ugye ez érthető??

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.