Igen. H9h9!

Annyira örülök most, hogy ha tudnék, kiugranék a bőrömből!!

Pénteken bemondta az unalmast a mosógép. Bakker. Illetve már csütörtökön, de másnapra lett végleges a tény, miszerint nem hajlandó tenni a dolgát, hiába becézgetem, fenyegetem, ígérek neki jót, fűt-fát, megtorlást, magasról tesz rám. Így hívtam a szerelőt, kinek lánya vette fel a kagylót és nekem szegezte a kérdést, mikor elmondtam a bajom, hogy „Maga nem tudja megcsinálni, lehet, hogy csak a szűrőjével van gond?!”
Nos, átlendültünk eme kérdésen –hisz közöltem, hogy nincs kedvem hozzá-  majd előjegyzésbe vett hétfőre, hogy a szerelő jön majd.
A hétvége barátnős mosással telt –persze csak a muszáj dolgok mosásával- és reményteli várakozással, hogy valóban csak valami dugulás van –s az sem akkora, hogy mondjuk megegye a szivattyút- és nem szerkezeti, motorikus gixer. Annyit sikerült kideríteni, hogy a szűrő tiszta, hiszen Kati kibányászta –ő nem roki-, vagyis nem ott van a baj, egyrészt de jó, nem potyára hívtam ki a szakit, másrészt meg basszus, hiszen akkor mi a frász van.
No de sebaj, ez van, nincs mit tenni, szivattyú ellenőrizve, az legalább sértetlen, szűrő elzáró cucc mosogatógépben szmötyi-mentesítve,én  nyugisan várva szakit. Ma reggel meg is jött, idenyúlt, onnan levett ezt meg azt, kikoccolta emezt és lám, már megy is minden a maga útján!

Annyira jó, apró örömök, öreg néniségemre ilyenek jutnak nekem, s mennyire jól érzem magam ettől! Hát még, hogy este meg megyek az ELTE-re, egy előadásra. Na, ezt add össze!

De előbb ezerrel mosok, mert hajlandó mosni szeretett, szép, okos mosógépem!


  

Még mondja valaki, hogy nem szép az élet! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.