Bármit teszek, meg se mozdul.



Csak dokumentálom, mert elhinni már egyszerűen nem lehet. 
Minden szétesik, elromlik, elveszik, kiderül, hogy hazugság volt, vagy csak nem értettem.
Tegnap este lejárt a mosógép, telis-tele fehérneműkkel, zokni-bugyi hegyek, törülközők, konyharuhák, meg egy-két fehér póló.
Áttömködtem az egész pakkot a szárítóba. Feltekertem, de csak egy kicsit kellett arrébb állítanom, hiszen akkora adag, aminek simán jót tesz a majd kétórás szárítás.
Aha.




/Ez a szárító ehun lakik, e/  


Nyöszörög, hallhatóan jár a motor, ám a dob meg se moccan.
Kiszedtem az adag majd felét, hogy gondoltam,, ha könnyítek szegényke lelki terhein, akkor majd boldogul. Nem úgy van az! További nyöszörgés, forgás nuku. 
Tekintve, hogy igen régóta nincs szükség állványra a ruhák szárításához, így az egyetlen mégis itthon megtalálható nem elég a napi sok-sok ruha elhelyezéséhez, így kölcsön kellett kérnem egy állványt.
Vagyis most a fürdőszoba felét elfoglalja az én állványom, s a nappaliban a terasz ajtó előtt pedig ott áll a kölcsöncucc.

Remek. Remélem van valami áttét, a motor és a dob között, ami az enyészeté lett, s ez az oka a sztrájknak, merthogy én kézzel el tudom forgatni a dobot, ám a motor erre nem képes.
Szóval ez van. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.