Van nekem, na, mi is van nekem??

Hát cúg kérem, egészen pontosan kizárva a házból. Az van nekem.
Vagyis akkor kezdve alfánál, az alaphelyzet a következő: 2000. február 14-én beköltöztünk a vadiúj kicsiny házunkba, mely az én terveim (hagy már, na, hagy már…) alapján készült, s 3 hónap alatt nőtt ki a földből, majd éltünk benne, baromira élveztük az életet, amíg volt rajta mit élvezni…

Mára az akkor beépített fa nyílászárók meglehetősen kezdenek érdekes alakot ölteni, például a bejárati ajtó gyakorlatilag csak a kulcsnál hajlandó a kerettel kontaktálni, így az említett cúg, gyakorlatilag piciny külön út felfedezéssel, de nagyobb gond nélkül gyön be a házba.
Ezt el is mondtam egy szakembernél, csak a poén kedvéért, erre kaptam egy csomagot.
Mert ugye, kedves, okos Tagore küldött nekem pakkot, melyben benne volt a megoldás. Csak hát ugye én én vagyok. A cúg meg gyön, a megoldást odatenni ahova köll, nekem nem megy.
Ámde akadt egy lovag, egy erős férfi, okos, segítőkész ember, aki a nagy karácsony előtti hajszában még nem átallott egy délelőttöt rám áldozni és megoldani a hideg kívül tartását.
Fidosz jött és megtette amit meg kellett tennie.
(Volt olyan szakasz, ahol kettő alakos profilt (h9h9, múltkor kikerestem) kellett tenni, kívülre is és belülre is -vagyis keretre és ajtóra egyaránt- s még így sem érintkeznek:)
Ráadásul kaptam egy üveg bort is. Elviszem magammal Esztergomba és Apuval megisszuk az újév örömére. Ezt is köszönöm.

Már csak a fát kell összerakni. :)



Köszönöm. Tagore, Fidosz, köszönöm!

Ja, és hogy ne maradjak már le erről az össznépi merrikrisztmeszről, íme:

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.