Na.
És még annyit, hogy bakker.

/Vörös hajú, autentikus mártifogfájós ehunnan e/

Hétfőn Apunál, Esztergomban kezdtem érezni, hogy valami mintha nem lenne kerek, nem fájt, de érzékeny volt az egyik fogam. Az, amelyiket 2 hónappal ezelőtt gyökérkezelt aztán betömött a doktornéni.
Aztán másnap estére bedagadt a fejem bal oldala, és a fogam továbbra sem fájt, de az így kialakult tályog nem nagyon akart elférni az állkapcsom mellett.
Kedden este jöttem haza, szerdán reggel torna, aztán onnan fogászat.
Hmmm... Doktornéni megnézte, s azt mondta, hogy hát ezt akor tán kihúzzuk.
Kaptam injekciót, és kiültem várni a folyosóra, majd mikor szóltak -mert érezni marhára nem érzem, hogy elzsibbadt-e-, mentem. Dokinéni hozzákészül, begyűrkőzik a számba, az ominózus fog, melyről szó van a bal alsó 5-ös, mint megtudtam, kicsit megkoccolja, mellette a tályogot megmacerálja -én heves mengyáösszepisilemmagam reakcióval "válaszolok rá- kérdezi, hogy mióta ilyen, én mondanám, de két kéz van a számban, így nehezen megy a komunikáció... majd egyszer csak azt mondja, kezeit magasba emelve:
- Ezt én megmutatom a kolégámnak is! Várjon!
Jött szomszéd doktorbácsi, kérdez, válaszolok, benéz a számba, s kmondja az ítéletet:
- Hű, ez Mária utca!

Vagyis .. vagyis juj... azonnal nekik szegeztem a kérdést, miszerint mire számítsak, merthogy busszal közlekedem és mennyire leszek önállóan járóképes azután, amit velem csinálnak majd ott. Kocsival menjek, valaki vigyen fel, mert ezt műteni kell.

Remek.
Kitámolyogtam az SZTK elé, és hívtam akit tudtam. Aki csak eszembe jutott, hogy segítséget kérjek.
Felmegyek én, meg haza is jövök, hát Írország se bír olyan messze lenni tőlem, hogy egyedül el ne érjek odáig... de busszal, egy kaszabolás után, tán mégse kellene magányosan utazgatni.
Szegény Bélát -egy barátunk, réges rég főnököm volt, a gyerekeik a mi gyerekeinkkel egy oviba suliba jártak- kértem meg végül, hogy felvigyen.

Valaha, boldogult életem során két gyermekem az I. sz. Nőgyógyászati Klinikán jött a világra, úgyhogy az a környék nem ismeretlen nekem, de az, hogy oda hogyan lehet kocsival eljutni, hát nekem teljesen szűz terep, úgyhogy ebben semmi támpontot nem tudtam adni, de Béla remekül megoldotta, pikk-pakk ott is voltunk.
A klinikán a bejárat mögött húsz lépcső fogad, az ajtón kinn van a kereksszékes jel, mellette egy csengő... s mikor ezt megláttam, azonnal eszembe jutott Nyitrai Imre államtitkár úr, hogy lám, javaslata a spórolásra értő fülekre talált.... (Benn a portást meg is kérdeztem és valóban így van. Azt mondta, ha kerekesszékes érkezik, ahhoz hívnak embert és emelővel beviszik. Mondtam, hogy az azt jelenti, a mankó itt nem zsámít segédeszköznek? Azt mondta, de tudja, hogy az, de sajna, itt csak kerekesszékesnek tudnak segíteni.... tsókoltatom az egész rendszert és ezt a magyarázatot különösen...)
Összevissza labirintus rendszer, ha Béla nem kísér el, én elveszek... de ismer és nem hagyta, hogy egyedül bolyongjak.
Betegirányító, ambulancia. Ott egy perzsa fiatal doki vizsgált, nagyon szimpatikus volt és elküldött röntgenbe.
Az a másodikon van, ekkor már egyedül voltam, így zabszem effektussal ténferegtem az épületben, de megtaláltam, majd vissza is a rendelőbe.
Megnézte a felvételt, kérdezte milyen gyógyszereket szedek, mire vagyok allergiás és újra megnézte a fogam. Rákérdezett, hogy mire szedem az Aspirin Protect-et, mivel akkor is a számban matatott, így csak megemeltem kicsit a lábam, s mutattam a lábszáram, melyből egyértelmű lett az ok. Ezután leveszi a kesztűt és azt mondja: "Maradjon, hívok segítséget!"
Öööö... mi van?? MI_VAN?? Milyen segítség kellhet itt? Le kell fogni, vagy mi a lábtörlő???? Nem mondom, hogy nyugodt voltam, de esetemben a magasra szegett fejjel való elrohanás meglehetősen ki van tsukva, így azt játszottam, hogy bátor vagyok...
Kiderült, hogy konzulenst hív, a főnökét, mert a véleményére kíváncsi. (Huh...)
Arra jutottak, hogy antibiotikum, éjszakára dunsztkötés, s annak az eredményének a függvényében dől el, hogy holnap mi lesz. Merthogy most 4 napig biztosan oda kell járnom, de a fogam nem húzzák ki.
Megmentik.
Egyrészt mert az az én fogam. :)
Másrészt, mert vérhígítót szedek, s azzal a foghúzás kockázata meglehetősen nagy.
Két lehetőség nyílt így meg -mert naná rákérdeztem, hogy mehetek-e már busszal, egyedül-, ha lemegy a duzzanat az arcomról reggelre, akkor minden további nélkül, mert nem kell vágni... ám, valószínűbb, hogy nemhogy eltűnik, de nagyobb lesz a dagi a fejemen, s akkor bizony bemetszést kell ejteni a tályogon.

Ööööö...
Ööööööööö....

Hát, én megtettem amit kellett, és ez van. Bakker.
Mindjárt indulok.
Nem ment lejjebb a duci, sőt.
Ez jár a fejemben folyamatosan: kések, kések, hatalmas kések, kések_kések_rémszerű_kések....

Bakker.

Folytatás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.