Még 2009-ben írtam ezt, az év májusában. S akkor még nem tudtam, hogy az akkori MÉM mennyire időszerű és konkrét lesz mára. Konkrét, királyi utasításra, Konkrét, s nem játékként, nem elméletben.
Már senki sincs itt az akkor ott megjelöltek közül sem a játélk indítója, sem a stafétát nekem átadó -mindketten vannak, csak nem itt blogolnak, vajon miért?!-, sőt, a linkelt cikk sem él már azóta, de az én írásom ott van. Ma ráakadtam és annyira de annyira időszerű, hogy a torkom összeszorult az olvasásakor, csakúgy, mint mikor írtam is azt. (Pedig akkor tudatában voltam, hogy csak egy játék.... Malacka mondja: "Ez csak egy film! Ez csak egy film!"....)
Íme:

Tajgetosz kell, higgyétek el nekem!

Most komolyan?
Én, erről? Nos, nekifutok...

Azt hiszem, a válság a legjobban arra irányította rá mindenki figyelmét, hogy milyen óriási összeget emészt fel a költségvetésből (a büdzséből, ugye) a tulajdonképpen inaktív réteg tagjainak eltartása.
S valljuk be, ez a réteg már egyre csak nagyobb lesz, hiszen jóval kevesebben dolgoznak, s ezen keresztül adóznak, mint ahányan az eltartottak között vannak. Tehát, tenni kell valamit!

Egyik üdvözlendő megoldás -mely sajnos csak egy részét orvosolja az igen égető problémának- a szegregált oktatás. Melyre egy külön kis, ugyan rövid, de igen hangsúlyos részt áldoznék. Vagyis:
A romák zajosak, koszosak, buták, és nem szabad összezavarni azzal az ártatlan, egészséges, tiszta magyar vérrel született kisdedeket, hogy már az iskolában, ne adj ég, az óvodában napi kapcsolatba kerüljenek ezzel a népséggel. Hiszen csak megzavarnánk szegény gyermekeinket, sokkal célravezetőbb s egyértelműen jobb, ha mi -mint hiteles forrás- elmondjuk nekik amit ezekről a népekről gondolunk. Hiszen mi, igaz magyarok, mindent tudunk ezekről!
De ez, a roma szegregáció csak egy kis szelete a nagy gondnak.
Hiszen ennél talán klasszisokkal nagyobb kiadást ölel fel a sérültek, fogyatékosok gondozása. Vagyis mondjuk ki: a nyomorékok és idióták, hiszen ha szépítünk a szavakon, attól még nem lesz más a minőség.
Gondoljunk bele! Ők aztán csak és kizárólag viszik a pénzt. Hiszen egy nyomorék egészségügyi gondozása, műtétei, kórházi ellátása, rehabilitációja vajon mibe kerül? S vajon honnan, melyik zsebből kell elvenni az erre szolgáló összeget? Természetesen az értelmi nyomorékok is idetartoznak, nem csak a fizikailag sérültek.
Hasznot hajtanak? Ugyan! Amennyibe kerül ez a réteg, azon az a néhány boríték ragasztgatós, szőnyegszövögetős kényszer munkahely mennyiben segít? Nem produktív! Aki egész, az tudja miről beszélek!
Tehát, megoldást kell találnunk! Kézenfekvő a dolog. Ki kell közösíteni ezt a réteget! Hiszen nem a mi felelősségünk, ugye?! Az ő életük! Ennyire képesek? Hát, rajta. Az idióta észre sem veszi, a nyomorék meg nem tud utánunk jönni, hogy panaszkodjon!
Viszont milliárdokat megspórolhatunk! És jogosan, hiszen semmi, de semmi hasznot nem hajtanak, egy fillérrel nem járulnak hozzá a közterhek viseléséhez, csak és kizárólag azokat súlyosbítják. Elindulva egy ókori példán, ki kell jelölni egy területet, ahová elszállítjuk az arra érdemeseket, s ott magukra hagyjuk. Persze aláíratunk velük egy beleegyező nyilatkozatot, mert oda csak az kerülhet -ahol biztonságban élhetnek majd- aki kérelmezi, s azt el is fogadja a megfelelő bizottság.
Emberek vagyunk! Nem holmi állatok, vagyis nem hajítjuk le a sziklaszirtről őket, hanem megengedjük nekik, hogy önerőből eltartsák magukat!
Feleim! Ugye, hogy humánus megoldás? Onnantól már sokkal kényelmesebben élhetünk! S ez a cél szent, ismerjük el végre, hisz -velük ellentétben, mi- megérdemeljük!

/Ez a taigetosz innen van, ni/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.