De annak egészen biztosan az. Ha már minden másban csak hátráltat...

Épp ma egy hete, aszonta a mosógépem, hogy nyekk és ezzel a bejelentéssel meg is állt, s kivette (fél)éves "rendes" szabadságát.
Okos néniségemre való tekintettel annyit meg tudtam állapítani, hogy
1) vagy valami izét megevett
2) vagy a csapágyazás lett az enyészeté
3) vagy tökmindegymiabúbánat van, egy biztos, mosni nem tudok.

S tekintve kényelmes mivoltom, közelebb sem jutottam hozzá, hisz a lehajolás is kényelmi akadályokba ütközik esetemben, nemhogy még a szétszerelés ad abszurdum...

A szaki, ki már nem egyszer segített mosógép illetve mosogatógép avagy szárítógép macerámon, most nem jöhetett (házhoz) szóba, mert a kiszállást olyan nagyon nem akaródzott megfizetnem, amennyiben nem a 2) pont játszik, hanem mondjuk csak merevségi mizéria van, ám ahhoz, hogy ez kiderüljön, kellett nekem egy férfi. (Mely nemnél ugye, amúgy a merevség nem hátrány... de erre csak néhai emlékeimből következtethetek, ám ennek igazságtartalmát erőst megkérdőjelezi memóriá,m nem is léte, úgyhogy csak kotyogok.. mán megen....)
Szóval, vala a múlt csütörtök, mikor este fél 10-kor aszonta a mosógép -telis-tele szebbnél koszosabb cuccokkal, a program felénél járva- hogy csináljak amit akarok, ő ugyan meg nem moccan tovább, így én ott álltam, két mankómra támaszkodva egy mantrát elmormolva s telefonálgatva ízibe...
A ruhát sikerült a barátnőm mosógépébe transzportálni -barátnőm férje autóba pattanása által, melyet nem tudok eléggé megköszönni persze-, agyam meg próbáltam lekattintani a témáról, de ez olyan nagyon nem ment.
Sebaj! Vótam én mán bejjebb is ....
Azóta eltelt egy hét, szerelőt megkérdeztem, mindenkit megkérdeztem, akinél szóba jöhetett, hogy megnézné nekem a gépet... de senki nem ért rá.
Telt az idő, másik barátnőm lelkesen mosott nekem azóta is, gyerekem kézzel mosta magának ami elengedhetetlen volt, a szárítógép meg működött... (nos, azért beb@sznamánna, ha minden ecerre mondaná, hogy beeeee... márbocs...) s tegnap eszembe jutott, hogy kit kérhetnék meg, mint utolsó mentsvár... Merthogy ez a lovag,  az a lovag, aki oly elvetemült volt már egyszer...
S megkértem. Nem átallottam megkörnyékezni egy emilben.
És ma reggel arra lettem figyelmes -miközben még eccál hálóingben néztem a tévét az ágyamban-, hogy Fidosz csörög a telefonomon, s mikor felvettem, mondja, hogy félóra és itt is van, mosógépmentés céljából.
Hmmm... rögvest ugrás kifelé, öltözés, miegymás...

És jött, és nem telt bele öt perc és megy a mosógép!!!!
A bűnös:



Mikor meglett, Fidsoz mesélte, hogy náluk a melősruhái zsebéből szögek jutnak rendszeresen a mosógépbe, de azok nem akasztják el azt teljesen, csak csilingelnek és zörmögnek és lassan de biztosan szétvernek mindent, míg ez a konok cucc, ez mintegy pause funkciót képes ellátni mosásnál...
Pedig nem ez lenne a célja. Hiszen ez a merevséggel operál.
Vagy most jövök rá! A mosógépet is megmerevíti?
Ehhh....

Jogos, hogy le kéne szokni a merevítős melltartóról, hiszen láthatóan a mosózsákból is kigyön ez a cucc.
Keresgéltem is egy kicsit melltartó ügyben, s íme, egy alternatíva:



/Speccicifix ehunnan, ni/

Elgondolkodtató, ugye?

Köszönöm, Fidosz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.