No, és persze, Érik a gyümölcs.

De most ez csak beugrott, néhai életem árnyaként, hisz John Steinbeck alakjai -úgy tűnik- olyan mély nyomot hagytak, hogy még a maradék is fontosnak tartotta megjegyezni ezt.
Néhány napja fura neszezést hallok éjszakánként, de mivel Am/, minden kutyákok legkutyábbika oly kézenfekvő magyarázatot nyújt az ilyetén kérdésekre, nem igazán törődtem vele.

Aztán valamelyik este -pontosan tegnapelőtt- a bezárt ajtajú szobámban hallottam a gyanús zajt, így nyilvánvaló volt, hogy parajelenségről vagyon szó, hisz házőrzőnk éppen a nappaliban nézte a tévét...


/Rágott alma világ innen/

Rájöttem, mi is lehet az a természetfeletti jelenség, mely ilyen hanggal jár.
Gondoltam, cseles leszek és mintegy meglepve őt, hirtelen felkapcsolva a villanyt, ráhozom a frászt, s így is tettem.
Nos, ez az egér nem egy beszari kölök, meg kell mondjam. Az tény, hogy a minap az ajtó zsanérjából kihullott, s a sarokba gurult néhány centis kis tengellyel nem játszott tovább -ahogy tette azt addig, s amire éles fülemmel felfigyeltem-, de nem tűnt sokkoltnak, sőt, mégcsak berezeltnek sem. 
Meglapult ott az ajtóban, rám nézett és várta a következő lépést. Szemeztünk egy kicsit, majd elunta a láthatóan döntésképtelen voltom, s ment a dolgára.
Na már most. Én meg azóta azon töröm mikroszkópikus agyam, hogy hogyan szabadulhatnék meg kéretlen lakótársamtól.





Szóval, kellene valami ötlet, mely segít az egértelenítésben, de megkíméli az egyetlen férfit a házban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.