...eszterlánc...

Címszavakban persze, tekintve, hogy rezgő kocsonyának látok már mindent magam körül a fáradtságtól...
Autó híján volánbusz, majd villamos.
Aztán kis séta -vagyis én a kerekesszékemben ültem, Ani pedig tolt, s szegény küzdött a rég és többször lejárt határidejű akadálymentesítési kötelezettséget elmulasztó fővárosi önkormányzat fenntartásában lévő járdaszegélyekkel, útkátyukkal, melyek teljes összevisszaságban; értve ezalatt például olyat, hogy adva van egy kereszteződés a Parlament tövében közvetlenül, melynél az ott találkozó utak minden szeglete magas járdaszegélyekkel ellátott, s a köztük lévő úton adva van egy járdasziget, mely viszont akadálymentes, hisz több irányban kellően s pontosan ellátott kerekesszékkel is járható bejárókkal épített- majd egy telefon, és találkozás azzal a maroknyi emberrel, akikkel a háló adta lehetőséggel élve jó ideje tartjuk a kapcsolatot, s akik révén odamerészkedtem.

Cirka ugyanazt gondoljuk a jelen helyzetről, s legfőbb egyetértés abban van, hogy el kell mondanunk a véleményünk, illetve ki kell állnunk amellett.

Élőlánc a Parlament körül







Tanulság?

Kormánypártok nevében csak nyikhajok és csak párban jelennek meg.
A cigánymeggy ágyas pálinka jó.

A csípőm, az órákon át tartó kerekesszékes jelenlétet nehezen tolerálja.

Ahogy az is tanulság, hogy kicsi a világ és az is, hogy rájöttem -egy beszélgetés kapcsán, melyet ott a téren folytattam- miért is nem féltem a tüntetés-szüzességem elveszítése miatt.
Jó, hogy ez megfogalmazódott és jó, hogy ott voltam.

Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.