Elfáradtam. Most jelzem, hogy ne sikkadjon el és holnap, mikor magamhoz térek, valóban lejegyzeteljem a történteket, tapasztalkatokat.


TÁMOP-5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem és társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése
"Közös terek - média mindenkinek"
Egyenlő Bánásmód Hatóság 4. workshop

Tehát most csak amolyan emlékeztetőnek, magamnak, sorkiemelőként, két videó, melyek szóba kerültek a rendezvényen, s amik a Te mit tennél? Közművelődési Egyesület munkáját dícsérik.

Mikor ma levetítették ezt nekünk, rákérdeztem, mert nem bírtam ki -s bár több kérdés is előtolult bennem, no meg némi kis, hogy finom legyek méltatlankodás-, hogy  a csoki a végén a dramaturgia része vagy spontán jelenet?
De a hangos, markáns, karizmatikus véleménynyilvánítás hezitálókat feljogosító és keménnyé, hideggé, igazságtalanná tevő vezérelvvé válhat. Itt kicsiben.
És itt-ott nagyban is... de ezt csak csendesen dünnyögöm így fáradtan...


..........................................
Egy megjegyzés még az elsőhöz, csak a szerkesztő megint nem azt teszi, amit én kérek... tehát:
A nagy hang feljogosítja a többit is, hogy kimondja? Ha egy csoportot elég hangosan ellenségnek kiáltunk ki, előbb-utóbb a hangerő miatt, az állítás igazsággá nemesül?

Igen, látom, mi történik. Csak költői kérdés volt.

........................

S a csoki spontán jelenet. És ez egyszerűen óriási. Nekem azt jelenti, van remény, mégiscsak vannak emberek a humanoidok között.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.