Szegény ember vízzel főz... a hüje meg azzal, ami van, ugye.

De nem, nem is hüje, ááááá, csak nincsen esze, na. Ma süttem egy kenyért, egy remek, szalonnás kenyeret, meg megcsináltam az ebédet, aztán visszavonultam megnézni egy Ügyvédek epizódot. Nem mintha vagy hatszor nem láttam volna minden részét a sorozatnak, ám tuti, hogy rendre találok olyanrészletet, amit vagy nem is láttam, vagy csak elenyészett néhai tenger eszem végtelen üres helyén.... így remek szórakozás, mint volt most is, hiszen egészen az utolsó kockáknál jöttem csak rá, hogy, ja, ez megvan. Viszont így, nagyszerű élményekben van részem, ráadásul nem limitált egy-egy erre szolgáló esemény felhasználásainak száma sem.
Szóval, mikor vége lett az éppen futó résznek, rájöttem, hogy még tegnap kitaláltam, sótök egy adag mufft.
Mert én -ugye- szoktam olyat, s bár más nem nagyon szereti, de sebaj, ilyesmi engem nem nagyon szokott visszavetni, tehát nekieredtem.
Citromos joghurt, kandírozott citrushéj, miegymás... nagyjából össze is raktam már, mikor rájöttem, hogy nincs itthon sütőpor.
Bakker.
Kétségbeesve hívtam  Ildikét, hátha tud de ízibe kölcsön adni nekem egy zacsinyit, de elkeserített, így hagytam is a dolgot. Úgy elkeseredtem, hogy ki sem dobtam semmit, csak hüppögve bejöttem és sajnáltam magam.... pasziánsz... (ami a linux birodalomban kicsit másképp megy, mint azt az ablakos monopóliumban tanultam, így az is tud meglepetésekkel szolgálni, s mikor kicsit meguntam, hogy mán megen nem nyertem, beírtam a gugliba, hogy "sütőpor helyett". S lám!
Vidéki valék, vagy mi a jégverés, úgyhogy ezt direkt nekem tanálták ki. Mert ugye tudtam én, csak nem sejtettem, hogy a sütőpor főleg  szódabikarbóna, némi keményítővel, meg liszttel. Kicsit keresgéltem még, mert rémlett valami a tisztítóhatásról is, s meg is lett, sőt, mi több, még a fehérítőről is. (Csak el ne felejtsem... ööö... tudom, akár a lottó ötösért is fohászkodhatnék....)
Doktorötker egy okos gyógyszerész volt. Dr. Oetker néven is.






















/DoktorÖtker itt lakik/


Szóval, vissza. Szódabikarbóna elő, cucc összerak, közben sütő bemelegszik, s minden megy a maga útján.
Gondoltam, lesz ami lesz.
S lett is. Nos, ki kell tapasztalni még az arányt, mert egy nagy platty lett az egész, de tény, hogy megtette amire hívatott a dolog, hiszen tele lett kicsiny, csinos hólyagocskákkal. Csak tán némileg többel, mint ami kívánatos lenne, hiszen az arány, hólyag és süti között meglehetősen méltatlan, hogy úgy mondjam.
Tehát ki kell sakkozni az arányt.

Vagy nem szabad elfelejteni a sütőport, mikor végre eljutok vásárolni.



 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.