Ma reggel is láttam kifligabikát az atv-ben, amint édes mosolyával váltig magyarázta, hogy a jelen négyszáz-tizenhetedikként bevezetett új adónem például, vagy az újabb költségvetésből kiszipkázott ezer meg egy milliárd nem megszorítás, legfeljebb racionalizálás, hiszen az -a megszorítás- egy szocialisra perverzió, s ők, narancsos mosolyú, kedves népek, nem perverzek.

Most pedig az oldala is elérhetetlen.

































/sg.hu/

Jé, és miért kék ez a honlap? Menekülünk, csücsöknéni, menekülünk?

De ez csak egy elkaland a témától, mert ez az okos és ránézésre is megbízható, agilis, és kétséget kizáróan hiteles ember csak elindította a vezérhangyát néhai agyam helyét uraló tágas térségben.
Mert a mainapság zajló események kezdenek összeállni egyrészt kérdőjellé, de talán legalább ennyire valós képpé arról, ami itt zajlik, s aminek mi áldozatai vagyunk.
Mert igen, az enyhe kifejezés, hogy megsínyli mindenki ezt, amit tesz velünk ez az elmebeteg, s csak reménykedni tudok, hogy mire leáldoz szerencsecsillaga -mert annak záros határidőn belül meg kell történnie, hiszen minden diktátor elnyeri méltó jutalmát, s különösen abban, hogy a XXI. században már nem kell akár évtizedeket sem várni ennek bekövetkeztéhez-, még menthető lesz a hazám és talán egy iszonyat nehéz mélyrepülés után vissza lehet téríteni az európai útra.

Szóval, elgondolkodtam a folyamaton, és azon, hogy mi a különbség egy normális -a példa kedvéért hagy legyek ez én, ebben a szituban- ember és orbán_és_sleppje között.
Mert az most is -már bő egy éve nyilvánvalóan- látszik, hogy ez a bagázs tökéletesen alkalmatlan egy ország vezetésére. (Nos, az, hogy ennek a válság, vagy a kontinens szintű változások az okozói-e, vagy ezektől függetlenül balfaszok, az már messzebb mutató kérdés, tehát ezzel most nem foglalkozom.) De visszapörgettem a dolgokat sőt, elképzeltem, mi a különbség egy normális -mondom, jelen esetben én-. és ezek között.
                      
"Ha tojást tojni nem tudok, attól még a záptojást felismerem."  /G. B. Shaw/

Nos, ez. Illetve én ezt vallom, hiszen nekem eszembe nem jutna nyolc évig -egy elbaszott ciklus után pláne, de ne legyünk szőrszálhasogatók- azon hisztizni, hidat lezárni, sírva szaladgálni  a vargához.. -fűhöz-fához, szalad európához...-, hogy árulkodjak, majd hazudni, mindent és bármit és bárkinek ígérni, hogy megszerezzem azt a bizonyos áhított széket.
Melyhez -én tudom ezt, s belátom- én alkalmatlan vagyok.
Nem úgy vikink. Gond nélkül kiaknázott minden de minden lehetőséget, hogy elfoglalhassa a szerinte őt, születése okán megillető helyet. S azt meg is kapta végre bő egy éve.

Mert remekül hazudik.
S mert bő tömegbázisa van a bosszúra szomjazók.az elkeseredettek vagy a mindenképpen kapaszkodót keresők között,, s mert viki tökéletes manipulátor, karizmatikus személyiség, mint hitler.

Én akkor, a választások után adtam neki egy félévet. Vártam, könyörögtem, hogy teljesítsen, profánul szólva, leszarom, hogy ki, de tegye amit tennie kell, s vigye a hazám dolgait, viselje szívén a problémákat, oldja meg azokat s segítse előrébb jutni a dolgokban, vagy legalább nem századokkal lemaradni, vagy mint kiderült, célzott tevékenységgel konkrétan bő száz évvel visszavetni az államigazgatás, a gazdaság, a társadalmi berendezkedés elveit.

Most pedig már azt látom, hogy szegény vikit felemészti pszichózisa, mert látja, a naszád, melyet hazugsággal, csellel, érdemtelenül eluralt, az irányítása alatt óhatatlanul zátonyra fui(ott) ls bármit tesz, már a világ minden része látja, mennyire alkalmatlan a szerepre, s ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, a nácik egyik kedvenc szlogenje, amitől amúgy lábrázást kapok, de itt sajna teljesen passzol, tehát a kettős beszéd.
Kinn, az EU parlament-ben hajlong, parolázik, sőt, nyílt színen benyal bárkinek, majd hazajön és itthon veri a mellét deklarálva a forradalmár mivoltát....






















/orbán kormány..../


Mondom, tavaly félévet adtam ennek a Napóleon-komplexusos törpének, de csak annyi változott, hogy a kezdeti pökhendi magabiztos önhittségből mára szánalmas akarnokká váltak, szinte mind. Már akkor el kellett volna hagyni a házat.

Sajnálom őket, mind egy szálig.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.