Szilikon
2012.03.09. 21:50
Cici és miegymás.
Most láttam egy agyzsibbasztó értekezést a témáról, melyben arról folyt a polémia, hogy ma már elengedhetetlen, hogy a nő... A_NŐ énképe, ha kívülállónak tökéletes is,, számára is az legyen. Ezzel idáig maximálisan egyet tudok érteni, azzal a hangyányi kiegészítéssel, hogy tsókolom, magasról teszek a kívülállók véleményére, amennyiben én magam elégedett vagyok magammal. (Hiszen ez egy mérleg, s itt jön be a szilikon témája, ha az a mérleg el van kalibrálva, akkor biza azon sok esetben egy kis szilikon segíthet... de elkanyarodtam...) Mert a folytatása az volt ennek, hogy aki nem elégedett önmagával az feküdjön a kés alá.
Nos, ezzel sincs bajom. Azt gondolom, mindenki úgy hülye, ahogy akar.
Persze van olyan eset, amiben fel sem merül a hülyeség, amikor olyan az adottság, ami valóban akadályozza az egyént az életben.
- túl kicsi,
- túl nagy,
- megereszkedett,
- satöbbi.
De vannak nyilvánvalóan ettől merőben eltérő esetek is, szép számmal, mert ugye van az a pénz...
/Cicik lelőhelye ehun, ni 1, 2, 3/
De van ennél még kedvesebb felhasználási területe is e varázslatos anyagnak:
/Csábos ajkak ehunnan e/
És továbbmegyek, mert ez még mindig nem a vég:
/Bácsi meg eminnen gyött/
És persze tudom, hogy a szilikonnak sokkal de sokkal nemesebb felhasználási területe is van, amit sikerült megismernek -úgy ahogy- egy számomra nagyon nagy nyereségként elkönyvelt barátság által, melynek önző hozadéka számomra a nyílászárók szigetelése például, valamint egy olyan gyúrólap, hogy megszólal... imádom. Köszönöm Tagore! Mert mint megtudhattam tőle, a szilikon egy varázslatos anyag.
De tulajdonképpen nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy nekem mi jut eszembe az említésére.
Naná, a lábam. Hiszen szóba került annak láb alakúvá formálása cirka két évvel ezelőtt, de szilikon ide, volumen-pótlás oda, nem engedik azt ereim. Pedig szép reményekkel indult a dolog, majd lelombozott az eredmény.
Szóval, nekem most már mindig, az idők végezetéig a szilikon, eme varázslatos anyag említésére a lábam fog eszembe jutni, nem pedig holmi cicik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
huKKK 2012.11.21. 15:21:37
Nem cserélnék velük.
Horror összegért kell tudatgyógyító reklámokat, filmeket, PR anyagokat, lobbizást, egyebeket megfinanszírozniuk ahhoz, hogy az előzőleg még éplelkű hölgyeknek megfelelő ellenségképük lehessen önmagukról.
huKKK 2012.11.22. 22:43:58
De ugye az neked se szimpatikus, hogy arra megy ki a játék, hogy a nőknek trendi ellenségképük legyen önmagukról?
Elég gyengén rajzolok, de ilyen randa műmelleket meg ilyen undorító műajkat még én se tudnék rajzolni.
Arra gondolok, hogy valami bigott szekta papjai tervezik ezeket a szörnyű formákat, hogy így számolják fel a kísértésbe esés lehetőségét is.
Sikerrel, mert a napra lehet nézni, de ezekre...
Ilyen ocsmány idomok láttán az ember már csak a hányinger kísértésének nem tud ellenállni.
De most őszintén.
Milyen erkölcsi értéke van a csábításra mondott határozott NEM-nek, ha lényegében nincs is mire IGEN-t mondani?
De tényleg, ezek olyan csúnya képek, hogy ettől még a legdurvább szexőrültek is zokogva térnek meg, vagy sírva könyörögnek az oroszlánnak, hogy inkább falja fel őket, minthogy ezeket a fotókat kelljen nézegetniük...
Mért adnak pénzt a nők arra, hogy ilyen brutálisan elcsúfítsák őket?