Csak ennyi.
Tény, hogy ez a történés sokkal de sokkal fontosabb, mint bármi ami ma és az utóbbi időben esett meg, de nem több, mint egy jogos -még ha annak súlyos is- következmény.

Lélegzet visszafojtva vártam a közvetítést, s bár amióta vikimédia lett a közmédia, nagyon ritkán, s akkor is nagyon speciális alkalmakkor nézem -pedig előtte gyakran, Veiszer Alinda messze a csúcson van nálam népszerűségben-, mert ahogy szoktam volt mondani, én ennyit tehetek. Oszt_jónapot! (Mondá egyszer aznagyember...) De most, mondom, most erről nem akartam lemaradni -ahogy valamelyik nap az elhíresült obersovsky interjúról, ami azért a legalja.hu méltó darabja lehet, mondom ezt így, utólag azért pótolva görcsös várakozásom meghazudtolását, ugye-, de mit tudjuk minél jobban rágörcsölök valamire, annál valószínűbb, hogy ama cél, legyen az még oly nemes is, az enyészeté lesz, s mondom, az interjúval így is lett, nem ám a bejelentéssel, most ebédidőben.


Előtte pár perccel hívott Apu, hogy figyeljek, irány a Duna2, mert most beszél majd napirend előtt Schmitt Pál.





Apuban egy vétesz veszett el, mert én még mindig azt mondtam, vele ellentétben, hogy nem mond le, mert nem ez van a súgógépén De Ő esküdött erre, hogy figyeljem meg, ez lesz.
Vártam, mit volt mit tenni...


Közben már kelt a cucc, mert ahogy hazaértem gyogyótornáról össze is raktam egy szalonnásat s akkor ért finisébe ez a projekt, s mire megnéztem palibá nem_meaculpáját, hanem sértődött ovis módjára: de bizony levizsgázom, ha akkor nem ment, majd most fog!! felkiáltásait -közben értem én, hogy levizsgázott, hiszen ő minden tudását beletette a műbe, csak az opponensei nem figyelmeztették, hogy ihaj van... tehát ha én elkövetek valamit s nem szól miatta a rendőrség, hogy az törvénybe ütközik, akkor a rendőrség a hibás??? Jaj, nem érthetem én ezt, sem 70 éves, sem semekkora doktor, sem tartalékos olimpikon nem vagyok...- ki is sült a kenyerem.
És közben, míg kivettem és a forró, illatos, kívánatos kenyérkét kitettem hűlni, az jutott eszembe, hogy ez bizony megfelel e napnak.

Nem öröm, hogy a köztársasági elnök lemondott.
Nem öröm.
De ez volt az egyetlen lehetőség, mellyel ennek az embernek a hiteléből menthető még valami, s szintén az egyetlen esély arra, hogy végre valami új induljon.
Tehát, ez nekem ma, az új, az új kenyér ünnepe.

Bocsánat a pátoszért, de éljen a köztársaság, éljen a nem következmények nélküli ország!

Kérsz egy szeletet a kenyeremből?









-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.