Tekintettel a naptárra, melyben nem átallott május 1. piros betűs ünnepe keddre esni, az idei továbbképzésem szerdával kezdődik. Utoljára az OORI Kápolnájában voltam, s most jön az idei rendes, évente "nekem járó" edzőtábor.


Reggel, hajnali 5-kor kellett volna kelnem, de csak fél hétkor vitt rá a lélek, hogy elkezdjek készülődni, s jól is tettem, hogy nem siettem el a dolgot, mert csak fél nyolc után jöttek  értem.
Ma még semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy egy év alatt a Nappali kórház területe elvesztette a harmadát, s én nem tudva erről, a bezárt, már nem_bejáraton akartam minden áron bejutni, de aztán -mivel sehogy se sikerült- megtaláltam a főbejáratot, ahol eddig még egyszer sem mentem se be se ki, de most nem volt mit tenni, ugye.
Kaptam egy szekrényt, két közös tornán vettem részt -még megkaptam a tornaágyat, de jövő héttől már leküzdöm magam a szőnyegre-, aztán felvett a főorvos asszony, s ezzel el is ment a nap.

Legnagyobb örömömre gyümölcsleves volt az ebéd, úgyhogy igen jóllakottan töltöttem az elkövetkező bő 3 órát a kávézóban, a szállításra várva. Csípőm ezt a nem szereti, de sebaj, lesz ez még így se...

Pihenésképp bejártam a gys boltokat s begyűjtöttem néhány katalógust, mert készülök a költözésre. Persze azért ez messze nem tett ki annyi időt, hogy ne üljem szana okos és erősen legózott alkatrészeim, úgyhogy most eléggé elcsigázott vagyok.
Pedig ez csak az első nap volt, s ennyitől elfáradtam...

... de legalább dühös nem vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.