Tévedés azt hinni, hogy a rokkantság -legyen annak oka bármi is-egyéni szoc. probléma.
Inkább olyan ez a hozzáállás, mint amikor a bevásárló központban messze elkerülnek, több méternyi helyet hagyva én, a mankókkal csetlő-botló és az_egészek között, mintha fertőző lenne a látható sérültség.
Éppen tegnap is volt erre egy szép példa, mikor mentünk önkéntes és éppen ezért nekem nagyon nagy jelentőséggel bíró segítőmmel, Mészáros Lászlóval, aki felvállalta, hogy felkísér Battától a helyszínig, hogy el ne vesszek, szóval, mikor valahol Pesten jártunk már, megjegyezte, hogy az emberek úgy adnak helyet nekem, a két mankóval közlekedőnek, mintha legalábbis fertőző betegséget hordozó lennék, se nem egy lépésnyire szabadítják fel az utat, hogy elférjek, hanem látványosan hátralépve amennyire csak lehet, tőlem távol húzódva "tárják ki a teret", Hmmm...nekem ez már lassan 11, ebben élt év után, igazán fel sem tűnik, persze dehogynem... de  sokkal jobban szeretem ezt a jóindulat látványos kinyilvánításának értékelni.


/A zöld pólós úr, szerényen meghúzódva a háttérben, Mészáros László/

A Magyar Szolidaritás Mozgalom volt az egyik felkarolója az eseménynek, melyet az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport indított el s a Magyar Szociális Fórum nem kevésbé támogatott.
Jó ideje készültem, hogy ott lehessek, hiszen, ha tudok, ki kell mennem, mert más lehetőségem nincs, nem tudom befolyásolni az eseményeket,  ki kell nyilvánítani a véleményem, akár írásban -ahogy teszem is, mindig- akár így, személyes jelenlétemmel. Csakhogy ehhez nekem segítség kell. Tehát szerveztem a dolgot és már sikerült is, hogy több, személyesen nem ismert, de levelezés útján nem idegen emberrel összeraktuk az útvonalam, mely során ki hol segít nekem, hogy odataláljak a helyszínre. Sőt, mivel nem tudtam elrendezni, hogy autóval vigyen valaki -momentán ez nem ment....-, hát még azt is le kellett levelezni, hogy valahonnan kölcsön kapjak egy kerekesszéket.
S lám, minden sikerült. Utolsó pillanatban László -a zöld pólós fiatalember az illusztrációképp idetett fenti képen- a fészen szólt, hogy Ő jön, s elkísér engem, és Kata, aki szintén jött a demonstrációra, az Órdy Művészotthonból tudott nekem kölcsönbe szerezni széket. Itt találtunk egymásra egy szintén fészbúkos barátnőmmel, aki szintén -mint László- nem kimondva, de megesküdnék rá, csak miattam jelent meg ott, akkor.
S megjegyzem, ez a lényeg. Mi, rokkantak, most először csak miattunk, elsősorban a minket ma, ebben a pillanatban érintő, s ránk gyilkosan ható törvénykezési rend miatt emeltük fel szavunkat, De lám, megértették sokan, hogy ami minket ért, az nem kizárólag a mi bajunk, hiszen a rokkantság mindenkit elérhet, és senki sem választja ezt az utat, de ha ezen kénytelen járni, akkor ahhoz elengedhetetlen a segítség.
Ezt ártik meg ezek az emberek, ők, akik itt velünk voltak.
Kettőkor volt a gyülekező, mi Battáról a deles busszal mentünk, mert ismerve az én s a villamos sebességét, nos, jobb volt nem az utolsó pillanatra hagyni az érkezést. S nagyon jól tettük, a kerekesszék -nagyon köszönöm- kitérővel éppen kettőre értünk a gyülekezőhelyre, s ott a Szolidaritás szervezője -König Mónika- kezébe vette az irányítást.










Mi, akik kerekesszékkel voltunk, a menet elején vittünk egy utcányi szélességű molinót, mögöttünk pedig a többiek.





Több beszéd is elhangzott, a számomra legemlékezetesebb egy középkorú roma férfi szavai voltak, aki elmesélte az életét, azt, hogy most éppen szívinfarktus után ő rehabilitálhatóvá lett a királyi gőg rendszerében. Elmondta nagy vonalakban az életét, én pedig nála egyedül engedtem el a molinó sarkát s tapsoltam határozottan, hiszen szavai olyan mélyen érintettek meg, hogy azt valamiképp ki kellett fejeznem.


Eljött az ideje, hogy a petíciót, melyet a kormánynak kívántunk eljuttatni bevigyék a FIDESZ székházba, hiszen mainapság a kormány, sőt a parlament teljes működése az egypártrendszer, mi több, valami deformált egyeduralmi rendszer alapján a ebből az épületből, egészen pontosan pedig orbán viktor beteg elméjéből vezérelten működik. Hazánk erre megy rá.
Tehát mi, ezt a petíciót ide vittük el. Előre tisztázták a szervezők, hogy igen, átveszi valaki a székhézban azt, de a fidesz kérte, hogy akkor, jelesül ennél az aktusnál, mikor megtörténik az átadás-átvétel, újságíró ne legyen jelen. Hogy ennek mi az oka, nos, arról csak találgatni lehet. (Vajh, miért, nocsak, nocsak, vajh miért...)
Nos, vitték a petíciót, s a hírtv agilis operatőre előrefurakodott, majd ezt meglátva a kióvakodó fidesz-akárki, nevét el nem árulva átvette azt s már ugrott is vissza nyugalmat jelentő székház oltalmába.
Most mondja valaki, hogy nem volt ez lejátszott úgy! S persze mondja azt is, hogy nem betegesen kicsinyes dolog ez.
Mi van király, fékünk a nyomorékoktól? Ó, eszem ostoba paranoid fejeteket és tisztességtelen hozzáállásotokat!
Ismétlem, fullajtár, akit kilökött a király átvenni a petíciót, a nevét sem volt hajlandó elárulni!!

Békésen hagytuk el a területet, s az még megjegyzést kíván, hogy mi -körülbelül 8-an 10-en- maradtunk a helyszínen, beszélgettünk kicsit, de ez idő alatt a karhatalom -három egyenruhás rendőr- nyugodtan várta, hogy megtisztuljon a terep, s csak mikor mi eltűntünk, hagyták el a helyszínt.
A beszélgetés alatt kaptam meghívást a Szoli-kocsmába, szombatra, ahol aztán a véletlenek -nincsenek, én tudom, de hagy nevezzem így iket- közjátéka folytán, meg is jelenhettem. Doku, köv.

Érzitek, hogy rólunk szólt ez? Rólam a rokkantról, rólam az özvegyről, rólad a munkanélküliről, rólad a diákról, róla a korengedményes nyugdíjasról és mindenkiről, aki magyar. A mi életünket teszi tönkre ez az eszement, pontosan átgondolt, önző ás elmebeteg politika.


_Elnézést kérek mindenkitől, akit név szerint nem említettem meg, s köszönettel tartozom neki a szervezésért. Kérem ezt tudjátok be, óriási eszem teljes hiányának, s tudjátok, mindenkinek hálás vagyok._

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.