Némileg lelombozódva, de kissé talán kijózanodva is -é.: mégse olyan szép a világ, mint elsőre hittem-, vettem tudomásul helyem a várólistán.

Történt, hogy tegnap egyetlen kávé mellett ücsörögtünk szögletes barátném vérlázítóan kevesedik szülinapját ünnepelvén néhány órán át a Szatyor nevezetű általam nagyon kedvelt műintézményben, s már akkor éreztem, hogy a mai napom nem a tervezett boszorkányos múzeum látogatással fog telni, mert ingyenélőségem konkretizálódott egyre határozottabb és kezelhetetlenebb fájdalom formájában.
Este le is mondtam aztán a mára betervezett fotókiállítást, pedig nagyon érdekel és bízom benne, hogy nem csúsztam le róla teljesen, de most azt láttam, hogy nem fogom bírni. És milyen jól láttam: egy árva percet sem tudtam aludni. Egész éjjel rakosgattam a lábaim, és számoltam a bennem, előbb csak mellkas tájékon majd egyre terjedően végül már test szerte doboló, lüktető, szűnni nem akaró ritmust, ami egy idő után ütemesen döngő, üllőn csattanó samuvá alakult, minden érkezésnél rántva egyet agyam helyén, így egyre messzebb taszítva az áhított alvástól. Reggelre szédelgő molylepkévé váltam, s ha van eme rovarnak csípője, akkor annak irgalmatlan fájdalmát is magammal hozva, indultam a napnak, a pihenés nélkül töltött éjszaka után.
Már vagy 9 óra is elmúlt, mikor úgy döntöttem, hogy fel merek kelni és kibattyogtam a konyhába, odatettem sülni egy tepsi krumplit -bevettem egy újabb kapszulát, melyre mosolyogtam is kicsit, hátha így, tudatosítva benne az ő fontosságát, ki tudok csikarni belőle egy kis hatékonyságot-, és újra megnéztem a listát a János oldalán.
Eddig nem számoltam meg, csak egy úri saccal belőttem cirka századiknak magam. Most, elkeseredésemben nekiláttam.
268.
Havonta három műtétet engedélyez az OEP. Én a 268. vagyok.
Egy év múlva lesz olyan állapotban a csípőm, mint a másik volt a b után. És most a 268. vagyok.
Havonta három műtétet engedélyez az OEP.
Ez akkor, előreláthatólag cirka 8, egészen pontosan 7, 94444 év.

Jeges rémülettel tölt el. Emlékszem. Erre emlékszem. A béklyóra, a nem_tudok_lehajolni érzésre, a nem_tudok_ülni érzésre, a látóteret betöltő, stabil KÍN-ra, a végre elérkezett, ájulással határos menekülős_alvásra s az abból egy villanással kirángató iszonyatosan tépő fájdalomingerre, mely egy öntudatlanul tett mozdulat eredménye... s emlékszem az ezután lecsengő, messze nem olyan éles, de kitartása miatt jeges marokkal fojtogatóan félelmetes, lüktető fájdalomra, mely mindent eltakaró sötét lepelként terül el az életemen...
És ebből megéltem már másfél évet. Most 7 évet kell majd.
Szoktatom magam a gondolathoz.

Az első jeges rettegés-hullámot kezelve, aztán utánaolvastam kicsit jobban a dolognak. Hiszen most láttam meg, hogy ebbe az oldalba nem cement nélküli, hanem cementes protézist ültet be Tanár úr. Én eddig úgy tudtam, hogy ezt, a cementest, olyannak építik be, akinek előreláthatólag nem kell majd cserélni, tehát nem éli túl a protézis várható kihordási idejét, ami a legjobb esetben is 20-25 év. S mondom, én így tudtam, cementesnél ez még kevesebb.
Most utánaolvastam:

"Sajnos még orvosi körökben is tartja magát az a tévhit, hogy a lényegesen drágább, cement nélküli protézisek jobb minőségűek, a műtéti eredmények jobbak. Ez korántsem igaz. A cement nélküli protézisek (4. ábra) magas árát speciális felületi kiképzésük magyarázza. A mikroporosus felszín primer stabilitás esetén lehetővé teszi, hogy a környező spongiosus csont ránőjön (5. ábra), és másodlagos stabilitást biztosítson. Előnye a cementtel rögzített protézissel (6. ábra) szemben, hogy késői steril lazulásnál könnyebb eltávolítani, míg a cement eltávolítása jelentős csontveszteséggel járhat. Korai infekciók esetén viszont a cement nélküli protézis eltávolítása nehezebb feladat. A cement nélküli protézis rögzüléséhez jó csontállomány szükséges, a cementes viszont rossz csontminőség esetén is azonnali stabilitást biztosít.

A nemzetközi irodalmi adatok tükrében nincs lényeges különbség a jó indikáció mellett beültetett cementes vagy egyes cement nélküli protézisek hosszú távú eredményeiben (19). A cementes protézisekről általában hosszabb távú eredmények állnak rendelkezésre, mint a cement nélküliekről (20).

A cement nélküli protézisek folyamatosan fejlődtek alak, felület ("fit and fill", makro- és mikroporosus felszín, hidroxiapatit-bevonat, kerámiafej és -betétes vápa) és anyag vonatkozásában egyaránt. Ugyanakkor változott a cementes protézisek műtéti technikája is, újabb cementezési technikák bevezetése révén a cementágyat fokozott gondossággal alakítjuk ki (21).

Az összehasonlítható jó eredmények magyarázzák, hogy a protézisforgalmazó cégek mindkét változatot kínálják. A beültetést végző centrum saját ideológiája szerint dönti el, melyik protézist használja túlnyomó többségben. Angliában főleg cementes rögzítésű, míg Svájcban, Ausztriában és Németországban inkább a cement nélküli típusokat használják. Saját gyakorlatunkban körülbelül kétharmad-egyharmad arányban építünk be cementes, illetve cement nélküli protézist. Mivel mindkét típus esetén fizet térítést az Egészségbiztosítási Pénztár, ezért kizárólag orvosi szempontok alapján döntünk. Ha fiatal, jó csontállományú a beteg, és esetleges későbbi reoperációra is számítani kell, úgy cement nélküli protézist használunk. Ha az anatómiai viszonyok (például dysplasiás vápa) vagy a csontállomány gyengesége (necrosis, osteoporosis, rheumatoid arthritis) miatt a cement nélküli teljes endoprotézis primer stabilitása bizonytalan, akkor a fiatal betegeknél is a cementes rögzítésű protézist alkalmazzuk."


Cement nélküli protézis, speciális felszíni kiképzéssel... ilyenem már van


Cementes csípőprotézis, polietilén vápával... ilyenem majd lesz

/A szövegrészlet és a képek innen vannak./


Szóval, itt tartok. Egyrészt ott, hogy készülök újfent a sötét alapon vörösen izzó FÁJ! felirat folyamatos jelenlétére, másrészt, hogy beszerezzek egy lépcsőzőgépet, mert azon is folyamatosan törpölök, hogy vajh hogyan boldogulok majd, az átmeneti időszakban, mikor nem lesz használható oldalam... aztán majd mikor mindkét oldalam korlátozottan lesz csak terhelhető és ebből is a mostani rosszabb, a jobb oldali lesz a valóban jobb. Szürreális. Már megint Dali.
Vannak ilyen stabil kísérőim, mint Albert, mint Dali, mint Vonnegut... s melyeknek ki kell tartaniuk az úton, ami elég hosszúnak ígérkezik, hisz kellett nekem megszámolnom magam??
268. vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.