Egy beszélgetésben felmerült ez a dolog, s nekem beugrott, hogy viszonylag régen, több, mint egy éve -majd említés szinten épp egy éve- találtam meg az ideális állást.

Az ideális állást, mely kvalitásainak, tenger eszének, egójának, s messze nem utolsósorban a hazánknak is maga a tökély lenne.
Nos, nézzük akkor, elsősorban az adott, állásra, mi több, hivatásra áhítozó egyén személyiségét vegyük górcső alá. Ezen vizsgálat -s hangsúlyozom, mint a MEMENTO egésze, így ez is- minden társadalomtudományi, pszichológiai, gazdaságtudományi vagy bármely tudományi ismeretet egy az egyben nélkülöz, ám, nekem megfelel. (Hiába na, sosem mondtam, hogy nagy igényű lennék...)
Adva van egy ember(?), aki életét tette fel a... nos, hogy mire az éppen az aktuális köpönyeg-állásától függ, de arra minden energiájával figyel, azért minden megmozdulásával tesz, s amiért akár áldozatot is képes hozni.

Csak az az áldozat, ne ő legyen. Hanem mi. Akár minden magyar, aki a mai Magyarország határain belül él.

"Orbán Viktor a független, demokratikus és kiváltságoktól mentes Magyarország elkötelezett híveként vált ismertté a kommunizmus utolsó éveiben, politikai pályafutása során az egész nyugati világban az euro-atlanti értékek mellett elkötelezett politikusként szerzett hírnevet magának és az általa vezetett szövetségnek. Alapító tagja az 1988. március 30-án megalakult Fiatal Demokraták Szövetségének (Fidesz). 1988 márciusától 1989 októberéig a Fidesz egyik szóvivője. 1988 októberében a szervezet I. kongresszusán az országos választmány tagjává választották, e tisztét 1989 októberéig látta el."
/Volt idő, mikor úgy tűnt, a demokrácia, az európaiság és ez a Napóleon-komplexusos ember(?) megférnek egy lapon/

Szóval, ott tartottam, hogy adva van egy ember(?), ki, mint tudható az európaiság mezsgyéjén tört kardot már zsenge ifjúkorában, majd egója és démonai nem engedték, hogy letérjen a forradalmi hevület útjáról, s karizmája segített neki, hogy milliókat láncoljon magához. Majd a kellő pillanatban a szavazásra jogosultak és az ezen jogukkal élők 51%-ának megfelelő helyre ikszeltetésével, a törvényeknek megfelelő, mégis kissé etikátlan már-már aggályos magatartással bebetonozza a sajátos magyar parlamenti matematika alapján a hatalmát.


/Nem én vagyok az egyetlen, akinek nyilvánvaló e párhuzam/

Tehát boncolgatva e  helyzetet, arra jutottunk, kell ennek az embernek egy jó állás. Melyben kvalitásai, szellemi, fizikai képességei és hajlandósága kivirágozhat, ám mellyel nem veszélyezteti több millió ember életét.
Mert a mostani helyén, a mostani tevékenységével bizony ezt teszi. Mi több, egy ország, egy nemzet létét ingatja meg, s ezt én kikérem magamnak!
Szóval gondolkodtam, nagyon és sokat, vajh, mivel lehetnék hasznára e tagadhatatlanul karizmatikus embernek, hogyan lehetne az egóját táplálva úgy tenni kedvére, hogy a hazám léte is megmaradjon.
Fogós kérdés, tudom. Hiszen a diktátorok lélekrajza nem egyszerű, s éppen ezért gyönyörűséges feladat azt kielégítve mégis rombolását a legkisebbre redukálva menteni a menthetőt.

És, rájöttem!!
Vikink, évente egyszer legalább fog egy rakás lelkes vikifant, egy dobogót és egy áttetsző kottatartót, s ott széles gesztusokkal előadja mit beteg lelke diktál nekije.


/Viki most ehun dumál e/

E tevékenység -mely tanúskodhatna elkötelezettségről akár, de az ember(?) ismeretében sokkal inkább kényszerességről- adta az ötletet nekem a megoldáshoz.
Mely nem más, mint megalakítani s üzemeltetni a

NemzetiHakniCirkusz

intézményét.


/Nem értek a paint-hez sem, ennyi tellett tőlem, hogy egy jobb sorsra érdemes vándorcirkuszra az NHC narancsbetűket felapplikáljam. Na./

Mert itt tehetné viki, amit szíve diktál... mondhatná lelkesítő beszédeit, széles gesztusokkal kísérve azt, vívhatná véget nem érő forradalmát akivel csak akarja, s nem utolsó sorban a vándorcirkusz esszenciális lényege folytán bejárhatná a Kárpát medencét, így egyre újabb s újabb hallgatóságnak intézve impulzív szavait. (Kik áldásos tevékenységük, s belépőjegyre áldozásuk folytán életben tartanák e nemes intézményt./
Miközben minket, európaiakat, akik nem mellesleg s elsősorban magyarok vagyunk, nem veszélyeztetne elmeroggyant harcaival, hiszen csak az amúgy is vikiaddikt népességet traktálná elmeszüleményeivel, mi pedig élhetnénk úgy, ahogy emberhez méltó s ott, ahol a hazánk van, itt, a Magyar Köztársaság Európai Unió-beli határai közt.
Az otthonunkban.

És biza ott, egy ilyen szép -némileg tán lelakott s itt-ott foltozott, de még -kis jóindulattal- pompázatosnak nevezhető sátorban áldozhatna másik szenvedélyének, melyet szintén szívunk, mint a torkosborz, a focinak.
Én nem értek a focihoz, így készséggel elhiszem, hogy ezen ember(?) igen magas szinten míveli azt, ezért nagyon biztatom, hogy innentől akkor -az előadásokból mintegy felüdülésként- néha a sátrat rendeztesse át ehhez alkalmas hellyé, s akkor -bízvást bízz bennem- mindenki jobban jár majd!

/Itten focizik éppen/

Én vennék jegyet az NHC előadására, ha egy normális kormánytól visszakapnám ellopott nyugdíjamat például.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.