...és örökbefogadás, hogy el ne felejtsem.

Ahogy itt már kommentben utaltam rá, tegnap valahogy nem voltam a topon -öregnéniségemre rátett még megfáradt legó-alkatrészeim sora, mely fájdalom mikor csúcsot ér, vonzza magával a lankadhatatlan hányingert, s jó ismerősök lévén, ez a kín s én magam, tudjuk, nincs mit tenni, ki kell bekkelni oszt jónapot-, mely állapot az alvás nélkül töltött éjszaka után egy iszonyú nyűgös reggellel folytatódott -nem is értem, hogy bír ki Ditte-, enni nem tudtam, kávéról szó sem lehetett, kortyonként jeges víz, néhány szem málna, ez volt a maximum amit megengedtem magamnak, s még ez sem volt kevés a gyomromnak.
A minap a texoban -talán- láttam rebarbarát, s Ditte, látva rajtam az örömöt, beadta derekát és vettünk egy csokorral, mondván, süt majd nekünk rebarbara tortát, vagy pitét, vagy valami rebarbarás izémizét. (Ezen növény is egyike az olyasmiknek, amelyekkel én csak írországi kiruccanásaim alkalmával szoktam találkozni -Emesénél találkoztam először ezzel-... például, rák, vagy rizstej..... vagy a_zóceján, ugye... höhö...)
Csakhogy Dittelyányom ősasszonnyá lett időközben, s erről engem vagy nem tájékoztatott -ami nem valószínű-, vagy konok fejem ezen információt kihullásra érdemesnek tekintette s idejekorán megszabadult tőle, így hozzám már nem jutott el...,tehát nem lehet ám csakúgy, akármilyen pitét vagy akármit csinálni, hiszen ősasszony-sorvezető kell ehhez, és nem lehet akármit belerakni. mert itt kérem rend van. No.
Szóval úgy esett, hogy megtaláltatott a recept -ennek a receptje, csak azt most nem találtam meg, csak a képet-, s el is készítette azt.
Mikor az kisült, indulhattunk is Tündéékhez Youghal-ba. Én ilyenkor félve kérdem Dittét, hogy én, mint csatolt állomány, nem leszek-e útban, de váltig állítja, hogy nem, úgyhogy megyek. Tünde s kisfia Zozi voltak otthon, a gyerekek nagyszerűt játszottak, mi kifejezetten jót beszélgettünk -amíg én szokásomhoz híven be nem jelentettem igényem egy kis lustizásra, mert elgémberedett alkatrészeimet ki kellett nyújtani, ekkor ledőltem a nappaliban, ők pedig odatelepedtek körém és így beszélgettünk tovább- megebédeltünk, majd megettük Ditte ősasszony-sütijét. Nos, nekem az volt ma az első szilárd táplálék a gyomromban -leszámítva néhány szem szőlőt- és azt kell mondjam, nem volt rossz. De engedtessék meg nekem, különösebben jó sem... A rebarbara érdekes jószág, paleo-macerával a tésztája meg valami éééérdekes képződmény lett, az íze kifejezetten jó volt, az állaga hagyott némi kívánnivalót maga után, de hát tudjuk, ne legyünk telhetetlenek...

Aztán még igyekeztünk elérni néhány turkálót, mert én be akartam nézni ezekbe, s egyikük a címben említett Jézus-bolt volt. Hmmm... a nénitől engedélyt kértünk, s készítettem fotókat, holnap fel is teszem őket, mert a hely szelleme bizony komoly, na.
Íme:







Egy másikban vettem egy 1€-s fölsőt, így elégedetten távoztunk.
Onnan még bementünk egy cipőboltba, ahol a töpörtyűknek kellett sportcipőt és iskolai cipőt venni, én már ismét alig éltem -tán egy pillanatra el si aludtam, vagy valami olyasmi...-, de ott is a hely szelleme nagyon megfogott, s csak azért nem mondtam ki Dittének amit gondolok, ott a helyütt, mert az, eléggé érthető lett volna, s végképp nem akartam megbántani az eladókat.
A két kislánynak kihoztak 11 doboz cipőt -egy hölgy s egy úr volt az eladó-, s gyakorlatilag körbeugrálták őket, kedvesek, igazi kereskedők voltak, nagyon tetszett nekem. És naná, a cipőboltosok ellenpontja Al Bundy jutott eszembe.





Hazaértünk, vacsora, ilyesmi, majd az én feladatom volt, hogy a listából filmet válasszak, amit hűen teljesítettem is. Bírtam bökni ismét egy életszerű helyzetekkel és párbeszédekkel teletűzdelt alkotásra, melyet én valamiért 1983-ra datáltam -kiderült 1975.-, de végignéztük, okosabbak lettünk tőle, Jóskák és Sanyik felől kiképeződtünk s átláthattuk az Örökbefogadás-hoz vezető út mibenlétét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.