Ma megéltem új életem -amit immár tizenkettedik éve játszom- első lakógyűlését.

Hatótávolságomon kívül esett a cél, hiszen be kellett jutnom a Pártok Háza épületéig, ami a város közepén van, úgyhogy -miután telefonszámot a szomszédok közül csak egy valakinek tudok, ő pedig gyalog ment- a szerencsémre apellálva kiálltam a járdára. S lám, sikerült a közös_embert lestoppolnom, így a lehető legjobb úton kerültem be.


/A kép ehun lakik e, én meg a lakópark egyik lakásában/

Fura érzés volt. Én előbb, néhány évig falun, aztán már városban, de mindvégig családi házban éltem, aztán mikor már egy kislányunk megvolt, költöztünk lakótelepre. Első lakásunk egy háromemeletes téglaépületben volt, annak is a legfelső szintjén, egy két és fél szobás remek lakás, majd onnan egy egy szobával nagyobb, szintén tégla de földszinti lakásba költöztünk. Tíz évet éltünk e két helyen, így volt néhány lakógyűlésünk.

Pontosan persze erre sem emlékszem, ebből is csak lenyomatok vannak, úgyhogy éreztem most is némi cidrit, mikor készültem.
A hangulat ugyanaz, és nagyon keveseket ismerek még a lakók közül, van akit csak látásból, s van aki most  meglepetést jelentett, hisz nem tudtam, hogy végül is szomszédok vagyunk.

Haza is a közös_ember fuvarozott, aki egyébként régi életemben is ismerősünk volt, azóta pedig emésztem a hallottakat és próbálok dönteni biztosításügyben, hiszen ez a házi feladat.



/Lakógyűlés innen ni/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.