És valóban az.


Mostanában gyakorta nem tudok aludni, bár azt mondhatnám, hogy új életemnek stabil része ez, szóval a lényeg, hogy újra filmekkel töltöm az éjszakák jó részét.
Többnyire horrort nézek, nagyon egyszerű okból kifolyólag, azon nem kell agyalni. Vagyis az én 10% is bőven elegendő egy ilyen feldolgozásához, s ráadásul még meg sem ijeszt.
Mondám. Oszt a minap bírtam egy olyat kifogni, hogy aszittem a falaggya a másikat. Pedig ez aztán a legegysíkúbb sztereotípiákkal operál, vagyis kórház, magány, kislány, nővérke, legenda, átok... de nagyon szimplán a frászt hozta rám és csak többedik nekifutásra bírtam végignézni. (Hideg csontok) 

Tegnap viszont ráakadtam egy igaz történeten alapuló filmre, amit meg is néztem.
Nem figyeltem a stáblistát, úgyhogy végig azon járt az eszem, hogy ki lehet ez a nő, mert valahogy mintha ismerős lenne, de mégsem, és a történet maga, nagyon mély kérdéseket nyitott meg, azt gondoltam, ebben csak ismert színész játszik, de bakker én nem tudom, ki ez. Öregszem, gondoltam.



/Charlize Theron metamorfózisa innen, e/

A filmet is ideteszem, mert én nagyon örülök, hogy ráakadtam és megnéztem, ez olyan, amit látni kell.




Egy cikk a filmről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.