Ahol, ugye ádáz harc dúlt -nagyon de nattyon bízom benne- alig néhány perccel ezelőttig, mikor is a szakibácsi dolga végeztével pakolt s lépett.
Örökre búcsút intettünk egymásnak; reméljük mindketten.

Most megy a mosógép, az egy hét alatt összegyűlt ruha igen sok munkát biztosít neki én pedig drukkolok.
Résnyire nyitva hagytam a fürdőszoba ajtaját, hogy időben meghalljam -ne csak amolyan másodlagos megérzés vezessen rá- ha gond van,s most drukkolok nagyon.

Jelen helyzet az, hogy a vezérlőpanelt cserélte a szaki, azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben mégis valami gixer lesz, akkor megrendelik a motort okos szép ügyes és ihajdedrága gépembe. Megkértem, hogy mutassa meg az említett kütyüt, nem nagyobb mint egy tenyérnyi szép, zöld apró pöttyös akármi. Az agy.
Még jó, hogy neki lehet ezt cserélni.

44 perc van még hátra a mosásból, és vagy két és fél óra a szárításból, persze amennyiben eljut odáig, nos, de új aggyal nem is tehet mást. Ugye?
Mondom, UGYE????!!!!!!!

Mert nekem rangon aluli a kézzel mosás, úgyhogy nem is fogok visszaállni rá. Na.



/Mosónéni ehunnan gyött/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.