Mert ugye az ÁTÁLLÁS jogos elvárás, s ennek része a házimozitlanság, de még a zenétlenség simán, is, hiszen, mint elavult technika jelzőköveként itt maradt öregnéni én, cd-m annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. (Na, jó, nem a legszélesebb pontján -amit valaha tudtam, hogy hol is van az a hazai szakaszon, na majd megkérdezem Aputól- hanem mondjuk ... na, ezt is elfelejtettem, szóval, ahol a legkeskenyebb, na.)
De vízrajztól vissza a hangokhoz, szóval, a lakás nem lett kész, de alakul. Szépen, nyugodtan, de stabil előrehaladással. Minden helyiség majdnem kész, most már a hálószobám sem raktárnak néz ki, hanem kedves, pont nekem, öregnéninek való kellemes zug, ahol még képek, könyvespolcok ugyan hiányoznak, de összességében azért már látható az irány.
Misi, aki csinálja itt a káoszból való rendképzést, mire szilveszter után az egyhetes láblógatásból hazaértem, olyat haladt a lakással, hogy ihaj. Ráadásul míg áldozatos munkát végzett itt a távollétemben rá kellett jönnie, hogy az elébb említett házimozi vagy akár cd-lejátszó, de legalább a tuner sem nem működik, így a telefonját kellett rádugnia a házimozi még éppen működésre bírható erősítőjére -melyet korábban már régi/új ismerőseim összekötöttek a hangfalakkal, így kiderülhetett, hogy nem jó....- és eme megoldással lett úrrá az agytépő némaságon. Ám ezen trauma arra késztette, hogy eme probléma folyamatosan fejében kerengjen s átérezve a helyzetem egyszer csak átjött, hozott egy táskányi madzagot, ilyen csatlakozót, olyan kábelt és nekiesett.
A videót, melynek feje valószínűleg a költözésnél elállítódott, külön költöztette, mert az most nem hiányzik nekem, a házimozi erősítőjét összekötötte a cd-lejátszóval, s a tv-t is az erősítóval, így azon a rádiót tudom 5.1-es rendszerben hallgatni. (Cd-t ugyan nem, mert azt csak a videó helyére lehetett kötni, s ott nem állt rendelkezésre annyi lik ahány mazzag bemenne, de sztereóban is nagyon megfelel az én botfülemnek az eredmény.)
Jut eszembe, StereoMc's!!!!



Vagy U2!



Vagy Yonderboi!



/...és ebben benne van az a sor is, ami a kályha.../

És akkor már el is mondtam a lényeget. Hogyaszongya öregnéni magányomban benne itten én nagyon el vagyok szontyolodva a zene nélkül. S ehhez eddig nem volt alkalmatosságom, vagyis de-de, csak nem volt összelegózva. 
S most, országot átszelő segítséggel mégiscsak sikerült úrrá lenni a feladaton.

Azt még nem tudom, hogy mennyire hangszigeteltek a falak -gyanítom felérnek egy nejlonzacsival-, mert ugye én elszoktam a közös terektől, és szerencsére ez nem egy panel, ráadásul nem mindenhol van közös fal -csak egy ilyen van-, mégis élek a gyanúperrel az a hangerő amivel én szeretném, ha KissTibi néha elbődülne, nos, magasan túllépi a szociálisan elfogadható szintet. De maj" möglássuk.

Hisz "A zene mindenkié".
Amiről ez nekem így beugrik: íme, és ehun e.

Szóval, zene az kell. És ugyan távirányítóban eléggé alacsony az ellátottságom, mert öregségére ezek is beadták a kulcsot, de ennyi baj legyen. Na, így egész lemezt hallgatok, lenne csak ennyi összesen amivel meg kék békélnem életemben!  :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.