...olyan a fogadj is. Ugye?
De kezdem az elején...

Illetve nem is az elején, mert az még ráér, most csak a vasárnapot dokumentálom.
Annak is csak az estéjét, mert hosszadalmas lenne már nekem -tekintve koromat- az egész nap eseményeit lejegyeznem, de ami késik, az később van, tehát csak ki kell várni... vagy nem...
Kalandok során Hármaska meg én, feljutottunk Szentendrére, ahol is koncertre voltunk hivatalosak. /Fáradt voltam nagyon, ezért fogalmaztam így./

Most csak címszavakban, mert alig élek, annyira fáradt vagyok. /Mondom, nem most, hanem akkor, mikor ezt levázlatoltam.../

- A zenészek szívüket-lelküket beleadták, s ez látszott az arcukon. Az értelmező szótárban nem tudom, hogy pontosan miképpen hangzik az örömzene meghatározása, de most láttam, éreztem, hogy ez bizony az.

- Bóvica, meg akarta nekem mutatni az egyik fiatalembert, aki az ütős szekcióban játszik, mert valamit mesélt róla, s miután ő ott volt előttünk, hát kézenfekvő volt, hogy tudjam is kiről beszél. S ahogy elírta nekem: "Látod? Ő az a sor szélén, akinek olyan tüsi haja van és nagyon összpontosít!" Én pedig láttam. És persze rögtön az ugrott be, hogy "A down-kóros fiú?" Hmmm... és rögtön leesett az is, hogy mennyire szimpla vagyok. Mert igen, nem a nagyon is szembetűnő jegyek a legjellemzőbbek, melyek a down-kór velejárói, hanem a zenekarban elfoglalt helye, s az a hit, az az erő, amit belead a játékba. Így is lehet jellemezni.
Bóvicának ezen a napon sokmindenért kijár a köszönetem. Ez az egyik legfontosabb momentum.

- A Parafónia zenekarban játszók között vannak down-kórral élők, williams-szindrómával diagnosztizáltak és autisták. Az elsőről annyit tudtam, hogy látható, egyértelmű jelei vannak, s nekem egy másod-sokadunokatesómon keresztül volt szerencsém megismerni egyet közülük. Amit a Tündivel való együtt töltött idő alatt megtanulhattam a down-kóros emberekről, az az, hogy feltétel nélkül szeretnek. Nyíltak, s ez nekem már akkor 4-5-6 éves koromban is nagyon tiszteletreméltó és követendő tulajdonságnak tűnt. Down-kór leírása.
A Williams sziondrómáról csak keresztrejtvény szinten hallottam. Ez is a köszönöm kategória, már van némi fogalmam arról, hogy mit is jelent ez a betűfüzér, mikor beírom a megfelelő helyre. Egy interjúa WS-ról.
Autizmus. Naná. Zárt világ. Ennyit és nem többet. De naná, most kicsit jobban utánanéztem. Cikk az autizmusról.

- A zenekar:

• Bérczi Zsófia akkordlant
• Bozán Bertalan metallofon, furulya, sípok
• Dörnyei Tamás szólócitera, furulya, ének
• Erdõs Gáspár metallofonok
• Juhary Péter metallofon, basszusxilofon
• Juhász Tamás akkordcitera és ritmushangszerek
• Kiss Ágnes nagy metallofon, szólócitera
• Kondri Nóra cselló, ének
• Kondri Petra ének, citera
• Kováts Noémi szólócitera, basszusxilofon
• Márta Kinga basszuscitera
• Molnár Ferenc dob, csörgõdob, különbözõ ritmushangszerek, tubafon

Zenei asszisztensek:

• Bíró Veronika gyógyped. egyetemi hallgató
• Kõrösi Andrea, gyógyszerész, gyógyped.egyetemi hallgató
• Novák Györgyi , óvopedagógus hallgató
• Márta Dóri, óvopedagógus hallgató
• Pilissy Rita, zenetanár, hegedûmûvész, gyógypedagógus
• Palojtay Dávid, fagott mûvész

- Nem hagyhatom ki és ideírom a programot, amit játszottak nekünk:
-- Bach: Menüett
-- Bach: Parasztkantáta - részlet
-- Mozart: Menüett
-- Kassai szőlőhegyen
-- Fehér fuszulykavirág
-- Kis kece lányom...
-- Nem vagy legény...
-- Ukraina - lengyel dal
-- Beethoven: Örömóda - IX. szimfónia
-- Brahms: Bölcsődal
-- Vivaldi: Tél -largo-
-- Mozart: Utazás a szánon
-- Kaláka-Kányádi S.: Betemetett a nagy hó
-- Greensleeves - What child is this
-- A kicsi jászol - angol karácsonyi carol
-- Minden teremtmény...
-- Betlehem, Betlehem
-- Pásztorok keljünk fel...
-- Kyrie, kyrije kis derecske
-- Ungaresca
-- Schiarazula Marazula

- Két zenésznek segít általában egy segítő, s közülük az egyiket láttam -nyilván a többiek is így tesznek, de én őt láttam éppen-, amint párhuzamosan a jobb illetve a bal kezével, a mellette két oldalt álló-ülő zenészeknek (egyikük zongorista, másikuk az ütős szekció egyik tagja, sajnos nem láttam a hangszert pontosan) egyszerre mutatta a két kottát, hogy ki éppen hol tart. Leesett az állam. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nem a fizikai teljesítmény volt ennek az oka. Ugye? Elhivatottság. Szeretet.



Ja, és miért ezt a címet adtam? Eleve nehéz volt elrendeznem magamban ezt az utat. nem kezdem el megint, itt van, ni. Győztem, győzött az, hogy meghallom a jelzést, és képes vagyok azt értelmezni. Elmentem. Nem volt egyszerű, de eljutottunk. Óriásit beszélgettünk Bertával, szóval az út is nagyon jó volt.
Ott ültünk a templomban, és már nem láttam a keresztet, nem láttam a hely rendeltetését, csak figyeltem a koncertet. Sokat kérdeztem Bóvicától, hisz Ő ismeri a tagokat, egy ideig segítőként működött Ő is velük, naná, hogy elárasztottam kérdésekkel, s válaszolt is.
Az előttünk lévő sorban ülő hölgy egyszercsak hátrafordult és vörösen izzó szemekkel ennyit mondott: "Muszáj végig beszélni?" Igaza volt. Nagyon is. De a "miként" meghökkentett, s engedve az első ötletnek, megkocogtattam a vállát és annyit mondtam, mikor hátranézett: "Igen."
Aztán persze onnantól nem beszéltem. Igaza volt. Nem kellett volna. És ha Nagyi sárga lett volna, ecetera... de ha mondjuk azt mondja, nem is, mutatja, hogy pssszt!, akkor elnézést kérek és elsüllyedek szégyenemben. De nem.
Ergo: újra értelmet nyert a szótáramban egy szólás. mely most nagyon is a helyhez illett:

"Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj is!"

Köszönöm a meghívást Bóvica! Számítok a pólókra!!


Ui. Off ... de...
HOL VANNAK A CÍMKÉIM???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.