Hangulatfüggő, persze a zene. Illetve annak napi előugrása agyam helyén. S ma hallgattam kis Janis Joplint, akire minden jelző jöhet, de a "kis" tudom, necces.

Hiszen, ő, Ő. Nemcsak NEKEM, hanem másnak, sőt ÁLTALÁBAN, MINTEGY ABSZOLÚT ÉRTÉKBEN IS.



/Stromae innen gyön most/

Aztán valahogy elém ugrott EZ. Megint. Én meg ámultan hallgattam, néztem és újra sajnáltam de nagyon magam, hogy nem szól a zenecuccom -egyik sem-, pedig ez mekkora lenne a falakról! Háhá! Majd tán kedden elindulnak a gyógyulás útján... de ez egy másik történet.


Továbblépés a Stromae-úton, nekem ez a cucc:




Nos, a korábban rögzítettnél ez semmivel sem jobb. Mert az, nekem, perpill, ott van a top-on. Nagyon. "Csak" új. Új, mint jó, új, mint lám, új, mint nocsak, új, mint katarzis.


......

És egy plusz, csak úgy...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.