Zsolt felesége azt mondta a Tények-nek, hogy agy- vagy tüdőödéma miatt valószínúleg meghaltak. Leállították a keresést.

R.I.P.

Még én nem adtam fel. Még nem tudtam elfogadni.

nos, erős zsolt mogyoródi, így valamivel többet tud róla a "falu szája", mint a main stream. tipikusan az a fazon, aki az ősi hegymászó mondást tartja: de hát, minek kell megmászni azt a hegyet? mert ott van... a felesége is "mérgezett": ő maga is mászik, kijelentése szerint alig várja, hogy a két gyerekük akkora legyen, hogy bevezethesse őket a hegymászás fogásaiba. más kérdés, hogy egy bármilyen tehetséges alpok-mászó, és szlovák tátra-gerincelő nem alkalmas partner egy csúcstámadásban. egy szakadékot két kis ugrással nem lehet átugrani...

Ismerem a családjuk történetét, amennyire így messziről lehet. Valszeg igazad van a végkövetkeztetésben, de ez nem vigasz igazán.

Két éjszaka -30 fokban. Ha választhatna a hegymászó, azt hiszem ezt a módot választja. :'(

*

Tudom, h ezzel most kivívom egyesek haragját, de ezzel a véleménnyel egyet értek: "Gábor higgadtan értékel: "Ezt a sportot sosem értettem, de Erőss nyilván a megszállottja: ha valaki már elveszti a fél lábát (és majdnem az életét), majd újra kockáztatja az életét, az nyilván "nem normális" (értsd: megszállott). Emberileg sajnálom (főleg a hozzátartozókat, barátokat), de mellette látni kell, hogy ez bizony bőven benne volt abban a pakliban, melyből ő (és Kiss Péter) önként húztak lapot. Erőss esetében nyugodtan mondhatjuk, hogy 19-re (talán 20-ra?)..."

Szomorú dolog, de nem ritka eset, és még csak a Himalájába sem kell menni. Anno 1971.-ben a Fogarasi-havasokban egy román alpinista a szemunk láttára zuhant le a Negoj-ról,(2500m) uaznap további 2 megfagyottat találtunk 2000 méter felett. Néhány évre rá a Műegyetem M-L Tanszékének 5 (!) munkatársa halt meg a Moskavul alatti kegyetlen fárasztó lejtőn a kimerültségtől és a hidegtől. Melyik évszakban? JÚLIUSBAN! De tanulságos a tátrai jelképes temető is. Jártam a Kaukázusban, és a Tien-Sanon is. Ha ma megnézem a régi diákat én sem értem hogy kerültünk egyáltalán oda. De mig csináltuk oly természetes volt. És nem kell amatőrnek lenni a szerencsétlenséghez. Hermann Bull a világ akkori egyik legnagyobb hegymászója a nála is sikeresebb Kurt Diembergerrel mászta a Chogolisat. Ködben egyszerű terepen lefele jövet "kiegyenesitett" egy kanyart, és a leszakadó hópátkánnyal együtt lezuhant. Soha nem találták meg. Amugy meg minden tragédia ellenére egy európai átlag autópályaszakaszon is meghalnak annyian mint a Himalájában.

Szomorú dolog, de nem ritka eset, és még csak a Himalájába sem kell menni. Anno 1971.-ben a Fogarasi-havasokban egy román alpinista a szemunk láttára zuhant le a Negoj-ról,(2500m) uaznap további 2 megfagyottat találtunk 2000 méter felett. Néhány évre rá a Műegyetem M-L Tanszékének 5 (!) munkatársa halt meg a Moskavul alatti kegyetlen fárasztó lejtőn a kimerültségtől és a hidegtől. Melyik évszakban? JÚLIUSBAN! De tanulságos a tátrai jelképes temető is. Jártam a Kaukázusban, és a Tien-Sanon is. Ha ma megnézem a régi diákat én sem értem hogy kerültünk egyáltalán oda. De mig csináltuk oly természetes volt. És nem kell amatőrnek lenni a szerencsétlenséghez. Hermann Bull a világ akkori egyik legnagyobb hegymászója a nála is sikeresebb Kurt Diembergerrel mászta a Chogolisat. Ködben egyszerű terepen lefele jövet "kiegyenesitett" egy kanyart, és a leszakadó hópátkánnyal együtt lezuhant. Soha nem találták meg. Amugy meg minden tragédia ellenére egy európai átlag autópályaszakaszon is meghalnak annyian mint a Himalájában.

a kedvencem a "neki ez volt a sorsa, az élete - ült volna inkább a tévé előtt?" jellegű magyarázkodás. dübörög a kognitív disszonancia

8. kobra 2013. 05. 23. 9:35 Egyáltalán nincs harag, illetve az én haragomat nem vívtad ki ezzel. Zsolt egy megszállott, ez nem kérdés, ahogy a heroinista addikt, úgy Ö is az, csak nem szúr, hanem mászik. Még nem használok múltidőt. Mert nem. Az, hogy egy lábbal mászott, nem oszt nem szoroz a veszélyek tekintetében, azt hiszem. 9. zili 2013. 05. 23. 11:58 Tökéletesen egyetértek veled, azzal a megjegyzéssel, hogy nekem személyes tapasztalatom max gyerekkoromból a Rám-szakadékból van.... tehát a nettó laikus vagyok, de az nagy szájjal és nyíltsággal.... 11. smartdrive 2013. 05. 23. 13:23 Ma is téma volt Zsolt s ez a történet a kórházban. Többen azt mondták, tudni kell hol a határ, hiszen gyerekei vannak. Hmmm... ez igaz, de én azt mondom, ha Zsoltnak ez ennyire fontos, akkor ha leáll a hegymászással és elmegy akár hegymászócucc kereskedőnek vagy valami veszélytelennek hitt területre, akkor biztosan jobban jár a családja? Netán a megkeseredéstől alkoholista lesz vagy csak megkeseredett méregzsák vagy így tovább.... nem tudni, igaz? Fokozhatnám még... de minek.... Lehet, hogy jobb lett volna. DE NEM ÚGY TÖRTÉNT! Ez van, egy hegymászónak a hegyen halni a legszebb befejezés, azt hiszem. R.I.P.

nem igazán értem...mászótársnak egy tapasztalatlan ifjoncot választani...24 órát mászni...visszautat nem betervezni...mire volt ez jó? ami pedig a "szakértők" értékelését illeti: most akkor felgyülemlett-e a folyadék a testében (egyetemi patológus szerint agyi ödéma is bekövetkezhet), vagy kóros folyadék vesztesége (hegymászó spőorttárs szerint) keletkezett? miért van az, hogy hónapokkal ezelőtt erőss maga is azt mondta: tudni kell feladni, visszafordulni, akkor most mi hajtotta?

13. keleti bölcs 2013. 05. 23. 18:41 Nem tudom, mire volt jó. Ezekre a kérdésekre nemcsak én nem tudom a választ, de azt hiszem senki sem. A folyadékfelgyülemlés -agyi ödéma a magasságtól és oxigénhiánytól- és a folyadékveszteség egymástól tökéletesen független s egymást nem kizáró elemek. Az, hogy Erőss is azt mondta, tudni kell a megálljt, s most mégsem ezt tette,nekem s nekünk nyilván érthetetlen, de sajnos most már irreleváns is.

Nagyon szep posztot irtal. Mindket maszonak csodalatom, elismeresem es ha igaz amit irnak, a hozzatartozoknak reszvetem.

15. little 2013. 05. 23. 19:02 Ugyanezt érzem, ahogy írtam is, és köszönöm.

Az első híradásban -amit én hallottam- azt mondták este 6-kor érték el a csúcsot, és sietniük kell mert hamar sötétedik. Itt hibázhattak a hírek, mert aztán azt hallottam 12 órakor érték el a csúcsot, de ekkor már a fiatal mászó eltűnéséről is szót említettek. Ők akkor veszítettek, amikor nem hagyták félbe a mászást. Mindent feláldoztak a csúcsért, rosszul mérték föl a helyzetet. Fura ezt kimondani két jó mászóról, de had hozzak analóg helyzeteket; Meg kell nézni, általában nem a kezdő autó sofőrők, nem a kezdő vagy kis gyakorlattal rendelkező pilóták követik el a nagy hibákat. Azok hibáznak igen nagyot, akik azt hiszik, mindent meg tudnak csinálni, túl tudnak élni, hiszen már annyi tapasztaltuk van. Vannak határok. Alig tudom elfogadni a helyzetet, nem tudom feldolgozni, hogy Erős olyan nyugodtnak, fegyelmezettnek tűnt bármikor láttam, és mégis ilyen rossz döntést hozott gyermekes családapaként.

Én nem elemezem ezt. Siettek, ez biztos. A pénz, a család hiánya -ahogy az interjúkból megtudhatóak ezek a részletek-, mind miatt sietni kellett. Erőss Zsoltot én egy végtelenül jó kedélyű, mosolygós, kedves, barátságos embernek ismertem meg. A családjáról legalább olyan lelkesedéssel beszélt, ahogy a hegyről. Egy interjúban a felesége -nem szeretem az özvegy titulust, én is az vagyok családi állapotomat tekintve, de nem szeretem kimondani sem ezt- azt mondta, sokaktól megkapja, hogy miért engedte el Zsoltot a hegyre most, s azt válaszolta a nő erre, lehet egy madárnak szárnyát szegni? Tökéletesen igaza van. Régen sírtam már. De ma ahogy láttam néhány szót megint erről, elmorzsoltam néhány könnycseppet. Azt mondod: "...és mégis ilyen rossz döntést hozott gyermekes családapaként." Mit változtat a családi állapot bármin amikor már a világ tetején van? Vagy Te is azt mondod, nem szabadott volna másznia?