Ma reggel mán megen elnéztem az órát, és azt hittem 38 van, mikor már 58 volt, vagyis megen derült égből szaladás fennforgása volt. 

Tegnap megmacerálta szaki a mosógépem, sokadszorra és a hajnali mosásismét hibajellel végződött, így én most írok mind a CANDY-nek, mind a FOGYASZTÓVÉDELEMNEK, mert cirka szakad a cérnám. Rosszabb nem lesz a dolog.
Szóval, aztán mentem a kórházba.
Vizittel kezdtünk, ahol megint jókedvet teremtettem a fagyosságom miatt -fülig bebugyolálva gubbasztok reggelente egy bögre forró teát szorongatva, de nem én egyedül fázom, csak én egyedül jegyzem ezt meg...- aztán kartorna, majd közös torna a matracokon.
Utána kicsit lébec,majd elektromos kezelés aztán egyéni torna Zsuzsival. 
Majd masszázsra mentem Norbihoz, s tulajdonképpen vége is volt a napnak.
Felvittek a főépületbe kocsival, mert zuhogott az eső és a mankóm csúszik a vizes aszfalton. Ebéd után ücsörögtem a büfében, s eszembe jutott, hogy rá kéne kérdeznem a zoknihúzóra, mert azt ismét használnom kell majd ha újra s tovább terminátorosítanak. Mert nagyon nem mindegy, hogy MILYENHEZ juthat hozzá az ember, de mikor bementem, a helyiség  meglehetősen kicsiny alapterülete miatt -mert benn éppen egy férfi próbálta az ORTÉZISÉT- nem fértünk el, így kinn ácsorogtam, egy oszlopot támasztva. Onnan bambulva meredtem csak magam elé s közben muszájból néztem a szomszéd üzlet kirakatában lévő kivetítőn a relámspotot. 
Az üzlet az OTTO BOCK márkaképviselete, s olyat láttam a filmen, hogy be kellett mennem s beszélgettem kicsit a hölggyel. Kerestem nagyon, de sajna azt a kisfilmet nem találtam meg, s információt sem kaptam konkrétan az abban látottakról, csak magáról a művégtagról.
Két fiatal férfi boxol a ringben s egyikük lába térd fölött amputált. Ahogy az a sportoló mozog, az valami irigylésre méltó. Illetve lenyűgöző.
A hölgy elmondta, hogy ezek idegbeültetéses kapcsolattal ellátott protézisek, így agyi irányítással finom mozgásokat képes az ember generálni a művégtaggal is. 
Hmmm....

Azt nem, de helyette néhányat megleltem:

Azért ez!!! Hol tartunk? Ja, nem mi... áááá, ezek nem támogatott termékek, így ezek csak a nagyon kivételesen "szerencséseknek" megadatottak. De ettől még lenyűgöző.

De tévedés ne essék, akinek amputálták bármely végtagját, hiába kap akármilyen terminátor cuccot, bármire is képes vele, azért azzal még bőven van sok-sok egyéb gond...

Aztán bejutottam az ORTOPROFIL üzletébe. Van is, amit kerestem. Örülök is, marhára. 3.300 HUF az ára. Nos, majd ha meglesz a műtétem s átkerülök a rehabra, akkor úgyis kéznél lesz e hely s kénytelen leszek megvenni, hacsak nem akarok lábilag lefagyni... 

Már csak egy nap van idén ebből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.