Hétfőn reggel -tekintve, hogy most két hétig nincs gyógytornám- Mónika -a SzoliFÉT elnöke- lebuszozott hozzám, s ketten a kerekesszékemmel felszerelkezve indultunk neki a négynapos pesti kalandomnak.

Persze nem is nagyon kaland, de nekem akkor is az. Na.
Kellet a szék, mert nem tudok annyit menni,a mennyire készültünk, ácsorogni meg folyamatosan pláne nem, s két mankóval egy táskát is nehezen tudok magammal vinni, más meg ki van csukva, tehát kellett a segítség.
Első utunk hozzá vezetett, ahol a pakkomtól megszabadulva -nagy batyum a benne hurcolt kicsire cseréltem-, s beülve a székbe indultunk az útnak.

Le kellett járnunk a csütörtökre tervezett demonstráció útját, illetve pontosítani kellett, hogy megtehető-e a táv kerekesszékkel.


Erről van szó, ugye.
A rendőrségi biztosításhoz kellett pontosan tudnunk a részleteket, így mentünk, ketten, én a székemben ülve -mankóim a helyükön, a szék háttámlája mögött rögzítve-, Mónika pedig tolva azt s benne engem.

Indulás: Képviselői Irodaház (KIRAGADOTT TÁJÉKOZTATÁS), cél az 56-OSOK TERE.a TELJES ÖSSZEFOGÁSSAL A JOGAINKÉRT! demonstráció.
Az útvonalterv szerint ez a táv 3,7 és 4,1 km között járható be -útvonal függvényében-, s időben egy felnőttnek ez 45-52' között van.
Nos, mi igyekeztünk -kétszer múlott a semmin, hogy a székben maradtam s ez nem Mónika, hanem a minősíthetetlen útburkolat hibája-, s így volt bő két és fél óra a túra. Pedig mondom, nagyon igyekeztünk, ám így beláttuk, a vonulás nem kivitelezhető. Hiszen volt olyan szakasz, ahol a járda olyan széles, ahol a kerekesszék épphogy elfért, többen egymás után aztán pláne vircsafttal keltünk volna át és ez -miután nyilvánvalóan zűrös hely- még nem is a legbalesetveszélyesebb volt. Tehát leszűrtük a tanulságot, nem gyalog, hanem ki-ki autóval vonul majd át a másik helyszínre, s ezt jelentettük is az illetékes felé.


Ott részt vettünk a demonstrációsorozat megnyitóján, a rendezők nem voltak ismeretlenek, hiszen Tóth Katáék azok, akik tavaly a HŐSÉG TERE egy hetet is szervezték- Többek között beszélt SZILÁGYI LÁSZLÓ a PM képviselője aki kifejezetten s számomra nagyon meglepően szimpatikusan beszélt, valamint BAUER TAMÁS, ő viszont egyáltalán nem meglepően, sőt, várakozásaimnak megfelelően szerepelt.
Innen átmentünk a Lendvay utcába, ahol már gyűlt a tömeg, nem is fértünk közel az emelvényhez, így én gyakorlatilag semmit sem láttam -ellenben mindent hallottam-, s egy -a kevés mellé amivel eddig nálam rendelkezik*- jó pontot Juhász neve mellé bevéstem. (*: Kendermag ügyben a szimpatikus véleményformálók közé tartozik nálam, ezt leszámítva egy szarkeverőnek látom most az E14-ben, de ne legyen igazam.) S a jó pontja most egy megjegyzésével termett, miszerint a fidesz székház oldalán előre kitett óriásplakát -mely nyilván lelkes költségvetéstől független cöfös forrásból finanszírozott volt- alól, kilóg a lóláb.... Ez az egyetlen, nagyon ülő megjegyzése épp elég volt a hangulat megalapozásához.
Ja,persze volt libát szorongató -mellesleg részlegesen libának öltözött- bácsi is a kerítésnél ülve, akitől megkérdeztem mit csinál, de bácsi nem volt hajlandó beszélgetni. Sajnos mindenáron hajtépést emlegetett, abban a konstellációban, hogy ha arra kerül a sor,ő fog győzni, mert nekem van, míg neki nincs haja.

"Olyan országban élünk, ahol az egykulcsos adóval tízezreket vesznek ki szegény családok zsebéből, ahol a hajléktalanok pénzbüntetést kapnak, ahol a családoknak nincs pénzük tankönyvekre miközben Simicska percenként 6000Ft-ot keres." /PM/

Másnap bementünk reggel a Szoliba s este kerültünk csak vissza, én annyira elfáradtam, hogy finoman szólva köpni-nyelni nem tudtam. Már sem állni, sem ülni nem voltam képes, így a napnak a második fele már ködös kínfelhőbe veszik csak, ám ezzel együtt kaptam egy olyan de olyan hírt, hogy azt nehezen übereli bármi is. Adrenalin szintem ennek megfelelően alakult is.

Szerdán -ennek örömére- én aludtam szinte egész nap, s tekintve, hogy az előző két éjszakát igen szórványos alvással töltöttem, ez kifejezetten életmentő volt. Némi remek amerikai palacsinta házi sárgabarackdzsemmel pláne hozzájárult komfortérzetemhez.

Csütörtökön reggel Győző jött értünk autóval, mert egyszerűbb volt a kerekesszékekkel így átszelni a most már határidőtlenül akadálymentesítetlen fővárost a célig, mely ugye akkor a Képviselői Irodaház volt. Illetve előtte a járda melletti zöldsáv.

Beszéljenek a felvételek helyettem:

S egy cikk még erről a demóról: Szolidaritás: legyen valódi egyeztetés a fogyatékossággal élők helyzetéről!, mely cím tökéletes zárszó is egyben.

És még egy cikk, melyet dagadó kebellel musz idetennem. Taigetosz-Magyarország - Tüntetett a Szolidaritás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.