Az akadálymentesítésre és miegymásra…

Szombaton fel kell mennem Pestre, pontosabban Budára, a Déli pályaudvarhoz. Kézenfekvő, hogy akkor vonattal megy az ember, ugye?
Nos, a vasúti közlekedés és én nem vagyunk nagy barátok, tekintve az én macerásságom s a vasút akadálymentesítetlenségét (anno részt vettem az agglomeráció tömegközlekedésének akadálymentességét feltérképező felmérésben, mely az EU kiírásában zajlott, s a tapasztalataim megfeleltek sejtéseimnek (1., 1/A)). Hát, ennek már néhány éve, ám az állapotok nem sokat javultak e tekintetben.
Persze a szerelvények többnyire akadálymentesek, ám a MÁV fenntartja a jogot a menetrendben feltüntetettől való eltérésre –e tekintetben is-, így még csak biztos sem lehet benne az ember, hogy ami megfelelő lenne a MÁV információi szerint –indulási érkezési időben, sőt, akadálymentességre nézve-, az valóban az, aminek írva vagyon, ezen kívül az állomások nem akadálymentesek, illetve a vágányokhoz való kijutás sem megoldott segítséggel élőnek.
De visszatérve a jelen esetre. Szóval szombaton reggel kell feljutnom a Délihez. Busszal lehetetlenség, mert az Etele tértől csak több átszállással vagy sok gyaloglással tudnék átmenni –amit viszont nem_tudok megtenni-, tehát ez nem játszik, így marad a vonat.
Tudván, ami tudható a vasúti közlekedésről kishazánkban, megnéztem előbb az ’elvira’-t (2.), s ki is választottam a nekem megfelelő járatot. Ott a járatinformációnál meg is jelent a kerekesszékes piktogram, mutatva, hogy egyet se féljek… de én gyáva vagyok, így fel is hívtam az ott megadott MÁVDIREKT számot. és feltettem kérdéseim a bejelentkező hölgynek.
Készségesen válaszolt, mondván, ha az van jelezve, akkor az olyan is… ám, ha változás van, azt előre nem lehet tudni.
Öööö….
És ha előre bejelentem, hogy én mozgássérült vagyok, s szeretnék ezzel és ezzel a járattal utazni, akkor mi van? (Mert, néhány éve ez így ment, ennek megvolt a rendes, törvényileg garantált megoldása.) Válasz: „Amennyiben kerekesszékes, akkor a beemelő szerkezetet biztosítjuk.”
Mondom, nem vagyok kerekesszékes, hanem két mankóval járok, de a kékvonatra nem tudok felszállni.
„Elhiszem -mondá néni-, de ez a rend.”

Ja, akkor megyek kerekesszékkel.

„Nem úgy megy az!” Mondá ismét kedves. „Ha nem kerekesszékes és mégis rendeli a segítséget, a szerkezetet, akkor büntetést kell kirójunk Önre!”

Szóval, most akkor ismét az van, hogy nem tudom, feljutok-e időben, és azt sem, hogy valaha a világnak ezen a táján lesz-e valódi, működő –s nem kérvényezgetős, nem kikönyörgős, nem jótékonykodós- akadálymentesítés legalább a tömegközlekedésben.



Egy cikk a határidőkről, melyek akkor még élők voltak, jelenleg már mindnek lőttek. Szó szerint, hisz narancsvezírünk áldásával ezeket a határidőket eltöröltette a törvénygyárnak használt országgyűlés, s helyettük az „igyekvés és mielőbbi elérés” szerepel a szövegben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.