Persze csak egy szelete ennek, pontosabban egy szegmense leképezve az én életemre, melynek így, ebben legalább olyan magasztos jelentősége van, mint a szó önálló tartalmának. És hogy ehhez én hozzáférjek, kérnem kell.
De rögvest pontosítok is, előbb jegyzem az utat s az okot, ami idevezetett.
Az út hosszú, és leginkább lejtőkkel teli, ami után a hullámvasúton emelkedőnek kell következnie, ám én többnyire úgy érzem, csak pillanatnyi fellélegzések vannak, amikről rendre kiderül, hogy csak mézesmadzagszerű eltévelyedések, ám ez nem panasz, csak állapotjellemzés.
Csak címszavakban a helyzet, időben s a lehetőségeim függvényében.
- 2001.11.18.: B., egy hét kóma, közben három halál –melyek alatt az oxigénhiány miatti egyre nagyobb területfoglalás az agyszövetben-, három hónap amnézia. Mindkét csípőcsont törése –bal három helyen, jobb ezer mikroszkopikus darabra robbanva s magába ékelve a combcsontot-, mindkét térd komplett szalagszakadása, jobb térd törése, jobb sípcsontból kiszakadt 25cm csont, a szárkapocscsont 7 darabra törött, de a helyén maradt, míg az előző nagyarasznyi darabja a lágyrész 40%-ával az autóban maradt, Bokatörés, a lábfej aprócsontjai törései. 4 borda hat helyen törése, vese-, májzúzódás, 14 fog kitörése –némi lágyrész-varrás, de mire agyam lett, már csak a mazzagok maradtak…,- jobb kéz gyűrűsujj törése.
3 hónap amnézia után a férjem halálhírére tértem vissza a nihilből, ahová kevés maradék agyam vezetett az embertelen kín elviselhetővé tétele érdekében.
Innen volt eszem. Tudtam, a magány maradt velem, s nem mehetek Csaba után, mert dolgom van.
Megtanultam  járni, járókerettel, nem hajló térddel és csípővel, minden légvételnél tépő mellkassal és folyamatosan szaggató …. bármely testrészemmel… :)

Kaptam kölcsön egy kerekesszéket, mert merev csípőm miatt ülni ugyan nem tudtam, de menni meg aztán pláne nem, így a székbe tett magas párna és beleszabott rétegelt lemez lábtartóval kvázi fekve remekül elvoltam. Ezt fél év után vissza kellett adnom, ma már van saját székem.

De azt hiszem nem is eresztem ennyire bő lére… elég ennyi kezdetnek. A mostani helyzet sokkal jobb… és sokkal rosszabb. Attól függ, honnan nézem.
Nem, nem is. Akárhonnan nézem, jobb.
Hiszen élek. A gyerekeim felnőttek, akik annak idején kisgyerekek voltak.
Én pedig most már két csípőprotézissel, annak minden áldásával és korlátaival valamint egy nagyon nem átlagos és nagyon kellemetlen velejárójával élem mindennapjaimat.
Az utolsó –eddig utolsó- műtétem ismét egy etap volt a hullámvasúton, melynek felívelő szakasza kb két évig tartott, mert azt hittem, megoldódik a műtéttel –egyre erősödő fájdalommal, majd a végén a combfej összeomlásának veszélyével, a benne kialakult ciszta folytán-, majd egy rövid –alig másfél órás- OPERÁCIÓ alatt megoldással kecsegtető TEP beültetéssel. S jött a száguldás lefelé…. rögvest másnap kezdődve, a 4 majd csak 3 centis végtaghossz különbség okán, mely majdhogynem élettel összeegyeztethetetlen kínt generált a lágyrész-szaggatás helyén –s nem túlzok, a fájdalomnak széles skáláját ismerem, ez mondjuk a negyedik a legek között…-, s mikor 3 hét után –hisz ennyiben alkudtam meg magammal viselhetőségi muszáj miatt- jött az ismeretlen okú, mégis ismerős kín.  A KÍN.
S mondtam ezt én akinek csak érkezésem volt, vagyis akit kompetensnek éreztem e kérdésben, de előrébb nem jutottam, mert elintézték azzal, hogy nekem annyi bajom van, hogy csoda, hogy élek, de pláne még járni is tudok és gondolkodni meg miegymás, egy kis fájdalom ide vagy oda, belefér.
Ez mind igaz. Ám én egy levakarhatatlan tik vagyok, s csak mentem tovább, és ki is derült, ami ugyan nagyon ritka, de én bírom abszolválni: ELMOZDULT a TEP vápája a csípőcsontomban.

Ennek kapcsán kértem s kaptam audienciát az OORI Nappali Kórház-ban, Dr Szögi Beáta főorvos asszonynál, mert meg akartam mutatni magam s megkérdezni, tudnak-e velem kezdeni valamit jelen adottságaimmal. Hiszen fájok, térdem is, csípőm is, bokám is és most már még annyira sem vagyok képes, mint mondjuk tavaly, hogy a fájdalom mellett legalább hajolhatott egyik csípőm, mára már egyikkel sem tudom megoldani a földről felállás extra mutatványát. Elrebegtem neki a helyzetet, s megnyugtatott, mehetek nyugodtan, amint a fogaimat kicsalogatták fejemből –erre holnap kerül sor-, s a beszélgetés alatt szóba került megint a közlekedésem. Pontosabban a közlekedési lehetőségeim. Tisztában van a lehetőségeimmel, azzal, hogy van kerekesszékem, s azzal is, hogy azt saját pénzből vettem, mert nem írták fel nekem –a MEOSZ-tól, egy jelképes, 15.000 HUF-os adományért vehettem meg a használt, de nekem ÚJ DARABOT- és felvetette, hogy nekem a moped lenne az ideális megoldás.
Én meg csak néztem. Mert ez igaz.
Meg mondtam is, hogy de azt nekem nem írják fel, okulva a mechanikus kerekesszékből, ugye?

- Dehogynem! Magának, Márta az jár! – s vette a tömbjét és írta is … volna, de előbb még egyeztettünk kicsit, hogy van-e hol tárolnom, töltenem, hány kiló vagyok és kipróbáltam-e már.
Nos, tárolni sufniban remekül, tölteni szintén, 80 és nem. Miért az feltétel?
Igen, kell a próba, mert például az agylágyulásom okán lehetnek olyan koordinációs zavaraim, amik lehetetlenné teszik az amúgy igen felhasználóbarát moped kezelését. De mondtam, ezt megoldom. (S meg is tettem ott, azon melegében a főépület ORTO-Profil boltjában, remekül róttam a köröket az aulában.)
Több körös a dolog, hisz OEP engedély kell egyáltalán ahhoz, hogy elindulhasson a folyamat -például személyesen ellenőrzik majd a tárolási lehetőséget is., melynek végén házhoz is szállítják a saját mopedem.
Ezzel aztán elhárult majd’ minden akadály a szabadságom elől.



/Azén leendp EL-GO mopedem tán, ehunnan, e/

S itt a majdnem-en a hangsúly. Hiszen nincs közgyógy igazolványom –mert 50% rokkantként alanyi jogon nem jár, az özvegyi. és rokkantellátásom együttes összege, a mostani óriási majd’ ezres emeléssel 89.000 HUF pedig meghaladja a méltányosságból adható igazolvány jövedelemhatárát-, így csak …a csak itt nem lekicsinylőt jelent, majd látszik mennyi is ez a csak… 80%-os támogatással juthatok hozzá. Mellyel így fizetnem kell a vényre felírt eszközért 87.630 HUF-ot.

Amihez önkormányzati segélyt kérek, mely évente egyszer adható, s 60.000 HUF a maximuma –én ezt célzom meg-, ám a többit valahogy össze kell kalapoznom.

Azt gondoltam, megpróbálom megszerezni az én, mély bordó, metálfényű, max 8 km/h-val hasító drágaszágom árából hiányzó cirka 30.000 HUF-nyi összeget adományokból. Ideális esetben ennyi, mert az önkormányzati segély is elég bizonytalan, de én hiszek benne… :)
Hátha.
Ha el kell intéznem valamit hivatalban, ha be kell fizetnem a csekkeket, ha be kell vásárolnom, vagy ha be akarok menni a városba, mert mondjuk jön valaki, akit én látni szeretnék –mint holnap KUNCZE GÁBOR- vagy bármi, ami kívül esik az önerőből leküzdhető 300 méteres hatótávolságomon, ahhoz már kell ez a szerkezet.

Tehát kérem, aki tud, egy kicsivel, járuljon hozzá a szabadságomhoz!

Meghálálni csak karmajavítási ígérettel s egyedi esetekben egy csésze kávéval vagy súlyosabb helyzetben mondjuk egy vekni sk kenyérrel tudom, de azt megígérhetem, hogy jó helyre megy az adomány.
Nem túlzás a szabadság párhuzamba állítása a mopeddel, hiszen most minden, az imént felsorolt megmozduláshoz segítséget kell kérnem, ami többnyire pénzbe kerül, de ha nem is, a buszozás nagy tortúra nekem. Most pedig, ha a fogaimtól megszabadulok is és a góc eltűnik, néhány hónapig még ennél is iszonyúbb kínt okoznak a szerteburjánzó s utolsó kört futó bacilusok, melyek kilakoltattak az állkapcsomból, így addig fokozottan, utána pedig „csak” a normális szintű elengedhetetlen segítséget jelentené nekem e JÁRGÁNY.

Ha esetleg elért idáig valaki s még netán van néhány forintja mondjuk e célra -aminek a gondolatának a felmerülését is köszönöm- annak írom is az utaláshoz szükséges adatokat. Íme:

Takácsné Lencsés Márta
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX (Kivettem a számlaszámot, mert már megtette a kötelességét... köszönöm)

Ez egy elkülönített, ingyenes, úgynevezett MALACPERSELY SZÁMLA, aminek a létezéséről sem tudtam, de most, hogy hívtam a bankot és kérdeztem egy elkülöníthető alszámla lehetőségéről, kiderült van nekem ilyenem, ami nagyon is kapóra jön.

Nem értek angolul (se), csak nagyon kocaszinten, tehát ez nekem megfelel ide, mint mottó. 




Mert köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.