Este fél 9-kor elaludtam, és felkeltem fél 11-kor. Ugyan kértem, de nem kaptam altatót -viszont két db fájdalomcsillapítót igen, ami nagyon jó, de az álmatlanságon nem segít-, s mivel ez egy akol, s még az ajtó is nyitva volt egész éjjel, hát nem aludtam egy percet sem.
Király volt!
Hajnali 5-kor ébresztő, a zuhanyt itt nem tudom használni, tehát lavórból ágyban mosakodás, aztán 7 körül meghallottam Tanár úr hangját a folyosón.
Nos, hirtelen kedvem lett volna elbújni is előle, mert ki tudja, hogy reagál a levélre, de itt nincs esély a láthatatlanságra, így erős-okos képet keresve repertoáromban vártam, ha netán benéz.
S lám!
Odaállt az ágyam mellé, megköszönte a levelet, majd kezével átfogta az ölemben nyugtatott kezeimet, felnézett és azt mondta:
-Egy valamiben nagyon téved, Márta!
…na, most, na most… de nagyon gyorsan, hova lehet menekülni???
S itt már rám nézett és mosolygott:
-Soha, egy pillanatra sem vesztette el a kiemelt státuszát!

Szerintem Kelenföldön is hallatszott a lelkemről legördülő hatalmas szikla hangja… pontosított kicsit, és mondta, hogy már keresik nekem a megfelelő szobát, és nyugodjak meg, hétfőn elsőként megoldjuk a vápámat!

Olyan jó kedvem lett, hogy ihaj!

Aztán jött a főnővér, s mondta két lehetőség van: egy mai átköltözéssel egy ötágyas, fürdőszobás szoba, vagy holnap egy szintén fürdőszobás háromágyas. Miután a mai az a szoba lenne, amelyikben augusztusban voltam, így inkább holnapig várok, s lemegyek a földszintre a 2. kórterembe. Mondtam még, hogy ma jön látogatóm és segít összepakolni, de főnővér már most hozta magával Gyurcit, egy ápolót –akit persze már ismerek-, aki összepakol nekem és átvisz majd holnap. (Mellesleg a főnővér is ápolt anno az intenzíven… )

Tehát ez megoldódott. Öreg, levakarhatatlan banya vagyok.

Délelőtt semmi nem történt, próbáltam aludni de nem ment, ebédet csak összekavartam, mert már rosszul voltam a fájdalomtól és álmatlanságtól.

Aztán jött hozzám Éva, vízzel és egy lélekmelengető csokival.  Azonnal le is mentünk az épület elé, mert ezer ágra sütött a nap és örültem, hoygvalaki hajlandó velem mutatkozni.
Nagyon jót beszélgettünk, de naná, hoztam a formám és rosszul lettem, így vissza kellett jönnünk, kaptam egy injekciót, amitől sokkal jobban lettem, aztán mikor szegény Évát száműztem, én el is aludtam.

Már hozták a vacsorát, mikor felébredtem és ez nagyon jó. Úgy értem sikerült kipihennem magam.
És nem mellesleg meg is nyugodtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.