Egész nap arra vártam, hogy átköltöztessenek, nem voltam türelmetlen, de ahogy tudtam, összepakoltam és készültem. Már a szobában a szokásos műsor sem jelentett semmit, már egy szót sem érdemelt, hogy a kedves ketteske hajnali 5-kor fölpattant és elordította magát: „Szép jó reggelt mindenkinek!”, naná, hogy felébredtem és naná, hogy így azonnal mennem kellett a folyosón lévő fürdőszobába, ahol persze mindkét helyiség foglalt volt.
Éppen még nem életveszélyes helyzetben szabadult fel az egyik, az, amelyikre ugye nem került az előásott magasító, tehát akrobata mutatványt kellett végrehajtanom… vagy botrányt okoztam volna. Nos, az előzőt választottam…

Semmi nem történt igazán, mert ma ügyeletes az osztály, így még torna sem volt, tehát a beteghordó is elfoglalt lévén csak fél 3-kor költöztem át.





Búcsúzóul még lefotóztam –amolyan mementóképp- az emeleti fürdőszobát, hiszen remélem ez, ami ehhez a szobához tartozik, nem olyan lesz. Nemsokára ellenőrzöm majd.

Közben rájöttem, hogy holnap reggel műtét.

Drukkolok magamnak. Ennyit tehetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.