Mai MisFits, csak a hangulat végett:

’-Veszek egy iguánát!
- Másra vágyom!
- Hogy érted?
- Hoznod kell nekem valamit enni!
- Persze! Mit szeretnél? Egy hörit?
- Egy kutyakölyök jobb lenne… tovább kitart…”

„- Kelly itt van?
- Még nem… az új erőnek amit adtál, bizarr mellékhatásai vannak…. Alakul Shannonnal?
-…. Háááát…. kiderült, hogy…. hogy egy zombie… a szomszéd bánta. És az iguánám.
- Volt egy iguánád???
- Ccc… benyomta…
- Az szar.
- Kérni akarok valamit. Végezned kell Shannonnal. Én nem bírom megtenni.... Még egyszer nem.”

.....
Úgy elaludtam, hogy csak na. Nővérke a lavórral a kezében itt állt fölöttem, mikor én még a lóbőrt húztam, persze „asztalom” tele Együtt-PM EP újsággal, úgyhogy rögvest adtam is egyet belőle kedvesnővérnek engesztelésül, hogy nem vártam vigyázzban ily kései időben, hisz már 6 óra is volt…

Az jutott eszembe, hogy anno augusztusban a vápám eleve nem ment a helyére. S most???
Szóval, ha Tanár úr jókedvében lesz –bár nem hangulatember, ez csak annyiban éri, hogy lesz-e ideje vagy sem- rákérdezek erre, no meg arra is, hogy miért kétféle a protézisem. Mármint a régi-öreg-okos-ügyes az „sima”, míg az új, ostoba-szerencsétlen-nemszeretengem az menetes volt. Nyilván az új is az, hiszen annak utánanéztem –kénytelen voltam egyik orvosi elutasítás kapcsán-, hogy ezt nagy macera simára cserélni, mert óriási krátert kellene kialakítani ott s bazi vápa kerülhetne csak be, de ki tudja. Tehát rá kell.

Tegnap Ibolyától –Szoli-s barátnőm- kaptam a kampányanyagot, mert a fészen a minap olvastam, hogy megjelent és ott elejtettem, hogy nekem valaki nem hozna-é be egyet??? S Ő, Ibolya, fogott egy féltucatot s ellátott velük.

(Szolg. közl.: nem eszi meg most a portál, de lefotóztam, így itt van a gépen, ha hajlandóságot látok rá, ideteszem, rögvest.)

És hozott egy gyönyörűségesen finom epres Milkát meg egy fullos ananászlevet is. Köszönöm, nagyon köszönöm Ibolya!


Egy elsőre azt hittem gyomorforgató cikk, mely elolvasva sokkal inkább kedvező, s még számomra is érthető dolgokat mond:
„…
A bajnaisan kisfiús mosoly

A baloldalon egyedül Bajnai tömörülése (Együtt-PM) ébredt fel a veszteség okozta kómából. És a lagymatag országgyűlési meneteléshez képest lazább plakátokkal dobták fel ezt az elszomorítóan karót nyelt mezőnyt. Az üzenet egyértelmű: a kurucság az indián arcfestésben is ott van, de a magyar képviseleten túl megjelenik egy másik tartalom: nemcsak magyarok, európaiak is vagyunk. Hozzá a kisfiús mosoly, tiszta kék tekintet. Mindenképpen előnye, hogy a Fidesz-Jobbik merev tablója helyett könnyed hangon szólal meg.

Ráadásul az Együtt-PM nem volt rest, és a képviselőjelöltjeivel is teleszórták a várost, a képek tematikája ugyanaz, csak az arcok mások.

…”
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/eu_indian_bajnai_gyikmosolyu_orban


(Csak ahogy ülök az ágyamban egy gyors kép a lapról.)

Ma kezdődik a visszaszámla, hiszen csütörtökön megyek Visegrádra, illetve, ja, megyek… visznek, betegszállízóval, bele a_zismeretlenbe… jaj de izgi… :)

Hogy reggel magamhoz tértem, szokás szerint bekapcsoltam a rádiót, ami szinte mindig megy ide bele a fülembe, de ilyenkor meg kötelező is neki, hiszen BudaMarci ossza a_zészt reggelente, akit én, mán így öregessen, ugye, de immmmádok.  (Egyszer kiírtam ezt a fészen, és ….höhö… odaírta Ő maga, ŐŐŐ, BudaMarci, hogy köszönjük szépen…. oh, hát azonnal ovisba mentem át és copfjaimat tekergetve pirultam itten –akkor is kórházban voltam éppen…)
Napok óta hallok egy számot, amit nem tudok elpakolni fejem regiszterében. Most először néztem a klippjét –lehet, nem kellett volna, de mosmáugye üssekavics…-, mert valami olyasmit érzek ezzel kapcsolatban, mint jó ideig HalottPénz-zel, akinek épp az ostobaság, durvaság, ordenáréság határáról szólogat be csillogóan értelmes, pontosan kidekázott, nyelvi brilliantok sora és ez engem lenyűgöz, egészen pontosan attól a pillanattól, mikor hallottam a KultúrFitenesz-ben egy egyórás riportot vele és akkor eldőlt, melyik az álca és melyik a real HP. No, ugyanezt érzem Ezzel a számmal, illetve ezzel a MenthaDiaz duóval is.

3348tól Úgy elaludtam, hogy csak na. Nővérke a lavórral a kezében itt állt fölöttem, mikor én még a lóbőrt húztam, persze „asztalom” tele Együtt-PM EP újsággal, úgyhogy rögvest adtam is egyet belőle kedvesnővérnek engesztelésül, hogy nem vártam vigyázzban ily kései időben, hisz már 6 óra is volt… Az jutott eszembe, hogy anno augusztusban a vápám eleve nem ment a helyére. S most??? Szóval, ha Tanár úr jókedvében lesz –bár nem hangulatember, ez csak annyiban éri, hogy lesz-e ideje vagy sem- rákérdezek erre, no meg arra is, hogy miért kétféle a protézisem. Mármint a régi-öreg-okos-ügyes az „sima”, míg az új, ostoba-szerencsétlen-nemszeretengem az menetes volt. Nyilván az új is az, hiszen annak utánanéztem –kénytelen voltam egyik orvosi elutasítás kapcsán-, hogy ezt nagy macera simára cserélni, mert óriási krátert kellene kialakítani ott s bazi vápa kerülhetne csak be, de ki tudja. Tehát rá kell. Tegnap Ibolyától –Szoli-s barátnőm- kaptam a kampányanyagot, mert a fészen a minap olvastam, hogy megjelent és ott elejtettem, hogy nekem valaki nem hozna-é be egyet??? S Ő, Ibolya, fogott egy féltucatot s ellátott velük. És hozott egy gyönyörűségesen finom epres Milkát meg egy fullos ananászlevet is. Köszönöm, nagyon köszönöm Ibolya! Egy elsőre azt hittem gyomorforgató cikk, mely elolvasva sokkal inkább kedvező, s még számomra is érthető dolgokat mond: „… A bajnaisan kisfiús mosoly A baloldalon egyedül Bajnai tömörülése (Együtt-PM) ébredt fel a veszteség okozta kómából. És a lagymatag országgyűlési meneteléshez képest lazább plakátokkal dobták fel ezt az elszomorítóan karót nyelt mezőnyt. Az üzenet egyértelmű: a kurucság az indián arcfestésben is ott van, de a magyar képviseleten túl megjelenik egy másik tartalom: nemcsak magyarok, európaiak is vagyunk. Hozzá a kisfiús mosoly, tiszta kék tekintet. Mindenképpen előnye, hogy a Fidesz-Jobbik merev tablója helyett könnyed hangon szólal meg. Ráadásul az Együtt-PM nem volt rest, és a képviselőjelöltjeivel is teleszórták a várost, a képek tematikája ugyanaz, csak az arcok mások. …” http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/eu_indian_bajnai_gyikmosolyu_orban Ma kezdődik a visszaszámla, hiszen csütörtökön megyek Visegrádra, illetve, ja, megyek… visznek, betegszállízóval, bele a_zismeretlenbe… jaj de izgi… :) Hogy reggel magamhoz tértem, szokás szerint bekapcsoltam a rádiót, ami szinte mindig megy ide bele a fülembe, de ilyenkor meg kötelező is neki, hiszen BudaMarci ossza a_zészt reggelente, akit én, mán így öregessen, ugye, de immmmádok. (Egyszer kiírtam ezt a fészen, és ….höhö… odaírta Ő maga, ŐŐŐ, BudaMarci, hogy köszönjük szépen…. oh, hát azonnal ovisba mentem át és copfjaimat tekergetve pirultam itten –akkor is kórházban voltam éppen…) Napok óta hallok egy számot, amit nem tudok elpakolni fejem regiszterében. Most először néztem a klippjét –lehet, nem kellett volna, de mosmáugye üssekavics…-, mert valami olyasmit érzek ezzel kapcsolatban, mint jó ideig HalottPénz-zel, akinek épp az ostobaság, durvaság, ordenáréság határáról szólogat be csillogóan értelmes, pontosan kidekázott, nyelvi brilliantok sora és ez engem lenyűgöz, egészen pontosan attól a pillanattól, mikor hallottam a KultúrFitenesz-ben egy egyórás riportot vele és akkor eldőlt, melyik az álca és melyik a real HP. No, ugyanezt érzem Ezzel a számmal, illetve ezzel a MenthaDiaz duóval is.





De azért ideteszem ezt is, hogy meglegyen:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.