TEPrev - 13

2014.05.21. 15:04

Katétertudós néni, így az utolsó éjszakán kitett magáért -tegnap a nővéreknek beadta !!!!, hogy tegnap megy haza, mindenki úgy készült, de ő tudta, hogy nem tegnap, hanem ma, és este, mikor a reggel üres ágyakat összeíró újra jött, s kérdezte:
-Hogyhogy nem ment haza? Hát reggel azt mondta, ma megy!?
- Nem, én nem mondtam, maga mondta, én meg magára hagytam.


:D
Óbazmeg....
Szal olyan fél4-től pakol!!!!!! Wazze!!!!!!!!!!! fél ötkor nem bírtam és felkeltem, megállt az ágyam előtt és aszondi:
-Már süt a nap, nem kell lustálkodni!
Asztaretek... de kedvem lett volna a járókeretével agyonverni... de inkább nem is szólta, illetve mikor szakadta cérnám, azt feleltem:
- Ó, három óta nem lustálkodom, de még jó, hogy más se!


Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.........................
De ma hazament, azóta nem hallgattam rádiót, hanem beszélgettünk a harmadik nénivel, aki nagyon aranyos és reggel óta arra várt, hogy elvigyék a műtőbe, ami aztán olyan kettő körül sikerült is. Hiába, ügyeletes az osztály.

Ma parázom. Naná. Holnap visznek Visegrádra, és parázom. Mégiscsak új hely és én mégiscsak egy nyomorék vagyok... :) 
Gyakorlati kérdések zargatnak, persze. 
Milyen lesz az ágyam? (Elég magas-e, emelhető-e a felsőrésze, de legalább ne legyen gödrös...)
Használható lesz-e számomra a fürdőszoba?
Egyáltalán elérhető lesz-e az nekem?
Elfér ott a mocim?
Hogy jön utánam a mocim?

És hogy a retekbe fog elkerülni oda az összekészített cuccom???

Jaj, para.
Ja, és még egy. Az új -számomra első ízben kiírt, de általában itt az osztályon mindenképpen újnak számító- VÉRHÍGÍTÓMAT adja majd a kórház? (Volt itt egy kis macera, osztályos orvos szerint receptet kell kapjak, én megszerveztem, hogy valaki bejöjjön és mikor már a záróm megvan, de még nem vittek el az OMSZ-től, elmenjen és kiváltsa nekem azt, hiszen minden este be kell vennem egyet a tablettából a trombózisveszély miatt, de Tanár úr eztleállította, hogy Visegrádnak ezt adnia kell és punk-tum. Tehát most bízom, annál is inkább, mert nem olcsó mulatság, amint látom.)


De gyönyörű hely, az nem kérdés:



E kép EHUNNAN E, de van ott több is.

Egyébként ma vettem be fájdalomcsillapítót, de már nem vagyok begazolva, hisz rájöttem, már a varrat is cibál, úgyhogy semmi vész.


Szóval, itt tartok.

A bejegyzés trackback címe:

https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr1008243074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

337909 2014.05.21. 21:52:45

A közösségi viselkedés nagy próbája a kórházi tartózkodás és a betegség.

58395 2014.05.22. 00:50:19

Talema, amilyen rutinod már van, simán leiskolázod az ilyen helyzeteket...:-))

60145 2014.05.22. 07:12:41

A rutin, a tudás néha kevés, a hatalom felülírhat mindet, a másik hatalom meg törölheti. Kórházban duplán, triplán kínos, gyötrelmes lehet a kiszolgáltatottság.

265594 2014.05.22. 15:57:49

1. Ja. :D Kinek-kinek. :D 2. Szórakoztat is. Persze van, hogy csak utólag, de igazán élesben sem borít ki, viszont tény, értékelem azt, hogy nem fullad unalomba az életem. És ilyenkor valahogy mindig előkandikál a leggyilkosabb humorom, sírva röhögök az egész helyzeten, de leginkább magamon. :) 3. Ez is nézőpont kérdése. Iszonyú a kiszolgáltatottság én anno nem napokig, hanem hónapokig éltem teljes, aztán majd két évig részleges kiszolgáltatottságban, úgyhogy tudom, ritka szar helyzet -hogy ilyen költői legyek. De azt is tudom, én csak úgy tudom ezt megélni és túlélni, hogy mindenen, de -ahogy előbb is mondtam- magamon is röhögök. Persze ez nem a gyilkos, hanem a túlélő humor. Nekem máshogy nem megy. :)
süti beállítások módosítása