Már este van, vagyis a normálisaknak legfeljebb késő délután, de itt már öreg éjszaka.

Ma ügyeletes volt a fiatal dokibácsi –akinek a nevét még mindig nem tudom- és behívott a kezelőbe, mert le akarta szedni a kötést a sebemről és ellenőrizni a varrataim állapotát, mert ugye ott, akkor dőlt el, hogy zuhanyozhatok-e.
Álltam, a járókeretre támaszkodva, mellettem a doki és két nővér, letoltam a gatyám, hogy kiszabaduljon a műtéti terület. Én is nagyon kíváncsi voltam, hiszen amit paráztatott vele Tanár úr, nos, hát elvárásaim meglehetős mértékűek lettek ezzel szemben. (Baromira cidriztem, hogy elfertőződött, kinyílt, vagy csaj bizti ami tuti, ma még nem zuhanyozhatok…)
Én is, de főleg dokibá ránéz és eszondi:
-Gyertek lányok! –a nővéreknek- Nézzétek milyen gyönyörű, tiszta plasztikai varrat! –innen már hozzám beszélt:
- Este érheti víz, nagyon fontos, hogy nem dörzsöli és utána nem maradhat nedves, de törülközővel sem szabad dörzsölni, csak finoman, felitatni! Hát, Márta, ez revíziónál nem szokott ennyire kiemelkedően tiszta és hibátlan lenni! Gratulálok!
Mán megen…
-Köszönöm, jó munkadarabot biztosítok rendre!


/Innen, ni/
Egyáltalán nem fáj, és gyönyörű a csípőm. Kell ennél több????

Aztán volt ebéd, délután mentettem a világot kicsit, de sajna feldobtam a pacskert, így felfüggesztettem nemes tevékenységem amazonnénimmel a pokol bugyraiban, majd most először, itt, lezuhanyoztam.
Mit lezuhanyoztam? Itt eddig nem kaptam lavórt sem, de a teát sem hozzák be a vacsorával, aki pedig nem tud szerezni magának, nos az egy hülye nyomorék és magára vessen (a folyosón van s mindenki vehet magának a börgéjébe)… tehát első ízben sikerült a mosdáshoz hasonlót abszolválnom itt. Levetkőztem, belebújtam a puha köntösömbe, felmálháztam magam  minden kellő dologgal és kimentem. A János fürdőjét lefotóztam, de ez egy rehab!!!! Na mendegy, túléltem, szerda közelg, s onnan már nem kell minden batyut magammal cígölnöm ilyenkor legalább, s ha jól emlékszem, az a fürdő .használható.


Egyetlen bajom van –leszámítva az állapotokat-, hogy iszonyatosan zsibbad a lábam. Persze ez is idetartozik, hiszen semmilyen gyógyszert sem adnak, s mivel ez nem derült ki korábban, csak a műtét után, s a Jánosban kaptam rá gyógyszert, hiába van ráírva a záróra, itt tesznek rá és nem kapok semmit. Még van néhány szem Milgamma -ami saját büdzsé és köszibeszerzés-, de gőzöm sincs, hogy jobb lesz-e valaha. Itt meg az egészre szarnak.
Holnapra van még egy utolsó Xarelto-m, majd meglátjuk mi lesz azután, mert 6 hétig ezt szedni, vagy valami rokont adagolni kék. Ezt is leszarják? Trombózis helló????

Ja, gyógytornász se látogatott meg mióta itt vagyok... Pontosabban de, mert idejött s közölte, hogy mivel úgyis átköltözöm majd másik szobába -a szomszédba!!-, s ott más gyógytornász lesz, nem csinál velem semmit. Korai rehab rulez!! Király egy hely! Miért is gondoltam, hogy jobb lesz itt? Mert naiv és idealista vagyok, ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.